Az ókori olimpiák éledtek újjá Almásfüzitőn

„Ünnepi játék sincs, ami méltóbb Dalra, mint Olümpia” – énekelte az ókori olimpiák koszorús költője, Pindarosz. A részvétel önmagában – Almásfüzitőn – sem volt erény, a vereség pedig lemoshatatlan szégyent jelentett.

„Vagy győzelmi babér, vagy halál!” – hasonlóképp vallottak azok a részvevők, akik a közelmúltban átadott Római Táborban szervezett ókori olimpiai számok valamelyikében küzdöttek. A játékokon - amely hagyományőrzők találkozójának is nevezhető - tábort ütött a házigazda Legio Brigetio Hagyományőrző Egyesület, a Collegium Gladiatorium, a Norde Gard, a Legio Leonum és az Erődváros Íjász Egyesület csapata. Nem egyedül ők, a tábor összes „lakója” korabeli viseletet öltött, így a férfiak tógában, a nők pedig stólával és átívelővel fedett tunikában, saruban jártak.

Nyitányként a bírák megeskették a versenyzőket: többek közt a verseny tisztaságára, békére és harcra szólítottak fel. Ezután sorshúzással döntötték el a versenyszámok sorrendjét. Így lett a délelőtti versenyszám az íjászat, a lándzsadobás és ládacipelés. A futást pedig a pajzs, a pilum (hajlítófegyver) és a sisak nehezítette. Délután pedig a birkózást és bokszot rendezték meg, végül a csapatvezetők is megmérkőztek egymással.

Mint ismert: a település a római korban két közigazgatási egységhez tartozott: nyugati fele, a mai Nagykolónia, az egykori Brigetio, az ettől keletebbre fekvő területek pedig Azaum/ Odiavum katonai táborok igazgatása alatt állt. Ez utóbbi nevét viseli az Ókori Élménypark Azaum Római Tábora.

A tábor szervezője Bekéné Magyar Melinda elmondta: a beruházást a „Rómaiak nyomában a Duna mentén” című, európai uniós forrással, a magyar-szlovák határon átnyúló program révén tudták sikerre vinni, megépítésével közelebb kerültek a kitűzött célhoz. Ahhoz, hogy feltámasztva a múltat Almásfüzitő is részese legyen a világörökség címére pályázó Magyar Limes Szövetség hosszú távú tervének, a Limes római útnak, mely a korhoz kapcsolódó gyűjteményekből, múzeumokból, kiállítóhelyekből és régészeti parkokból álló kulturális turisztikai útvonal.

Annak érdekében, hogy az építmény az ókori Róma minden egyes szegletét élethűen mutassa be, kő- és fafaragó, fazekas, textil, bőrös műhelyt rendeztek be, a jövő tervei szerint pedig élő történelemórát tartanak majd.

A sport napjának zárószertartása italáldozatot „követelt”. A bemutató részeként rézedénybe töltött borral áldották meg a versenyt. Majd – ahogyan a hajdani Rómában – bőséges lakomára invitáltak minden jelenlévőt. Csordulásig megtelt minden kínáló tál, amik cikkelyekre felszelt görögdinnyét, hatalmas szőlőfürtöket és mézédes szilvaszemet rejtett.

Rómában, azaz Almásfüzitőn menet közben céloztak

A szombati nap délelőttjén már javában zajlottak a versenyek. Az íjászatban Németh Miklós, az egyik résztvevő csapat – a Norde Gard – vezetője remekelt. Mint mondta az erőd előtti murvás területen, menet közben húsz, negyven és hatvan méter távolságból kellett bemérni a célpontot. A versenyzők összesen négy vesszővel próbálkozhattak. Mint mondta erre semmi szüksége nem volt, hárommal célba talált, maga mögé utasítva mintegy húsz nevezőt. Így az olimpiai dobogó legfelső fokára – pusztán képzeletben – felállhatott. Őt, mint minden egyes olimpiai szám nyertesét babérkoszorúval jutalmazták.