Bár ez a legdrágább, még mindig sárga csekken fizetünk

óllehet csak kevesen vannak vele tisztában, a lehetőségek legdrágábbika a készpénzátutalásos megbízás. A Magyar Posta pénzforgalmi szolgáltatásainak díjszabása alapján a feltüntetett összeg 3.6 ezrelékét, plusz utalásonként átlagosan nyolcvan forintot szükséges fizetnünk érte. Példának okáért: egy tízezer forintos csekk feladásának az ára 116, egy harmincezresé 188 forint, amik ha nem is rejtett, de beépített költségként jelentkeznek. Az egyes szolgáltatók – elsősorban a biztosítótársaságok – ráadásul nemritkán felárral sújtják csekkes ügyfeleiket, míg a banki átutalást választókat kedvezményekben részesítik.

Még ezzel együtt sem sikerül megtörni a „lakossági ellenállást”, hiszen – gyakran a sorban állás kényelmetlenségeivel is dacolva - naponta hozzávetőlegesen egymillió csekket adnak postára hazánkban. Ez az adat, valamint az egy esztendő alatt regisztrált háromezer milliárd forintos készpénzátutalási forgalom ékesen bizonyítja a szakértők többsége által kívánatosnak vélt állapot és a lakossági igények közötti mély szakadékot. Előbb említettek állítják: 75-80 milliárd forintot spórolhatna az ország, ha azok, akik eddig „csekkeztek”, eztán elektronikus úton rendeznék számláikat. Az átlagember azonban – úgy tűnik – tántoríthatatlan.

– Tízből nyolcan azért térnek be hozzánk, hogy feladják csekkeiket. Az idősebb korosztály tagjai közül vannak, akik napi rendszerességgel jönnek, a fiatalabbak inkább összegyűjtik a megbízásokat, és egyszerre rendezik a tartozásukat valamennyi szolgáltató felé – számol be róla Boldizsár Józsefné, a dorogi „kisposta” munkatársa.

– Sok feladatunk van a csekkekkel. Miután dátumbélyegzővel láttuk el, itt, helyben és a központban is le kell könyvelnünk – teszi hozzá.

A szakértő szerint mindenki jól járna az átutalással

Gál Tamás, közgazdász szerint ideális esetben a készpénzátutalási megbízást egy életre elfeledhetnénk. – Azzal, ha a szolgáltató rendszeresen és automatikusan leemelhetné a tartozást, a háztartások is spórolnának, hiszen megszűnne vagy a töredékére csökkenne a kezelési költség. A cégeknek egyszersmind kiszámíthatóbbá válna a gazdálkodásuk – vélekedik a szakember. – A sajátos magyar vetületről azonban nem szabad megfeledkeznünk – teszi hozzá. – A lakosok egyetlen mozgástere a befizetések tologatása, szebben fogalmazva: átcsoportosítása. Amennyiben ezt a lehetőséget elvennénk a már amúgy is nehéz helyzetben lévőktől, az beláthatatlan következményekhez vezetne.