Megható összefogás: utat kapott a mozgássérült Szilvia

Szülei minden támogatást megadva hosszú esztendőkön át egyengették útját. Gyermeküknek az egyetlen megoldást az jelentette, ha kézben cipelték „járművét” a földúton mintegy száz métert. Nem is okozott ez nekik problémát egészen mostanáig. Ugyanis felettük is eljárt az idő.

A tervek szerint három héten belül egy betonplaccra léphet majd ki a család, amint elhagyják portájukat. A lány szempontjait figyelembe vevő utolsó simításokról ottjártunkkor is egyeztettek a szakemberek. A végső szót Szilvia mondta ki, miszerint a munkások beton- és járólapot helyeznek majd le ideiglenesen. Így – számára is – egyenes út vezet majd "le", a faluba.

A família az évek alatt felhalmozódott veszteségeket sorolja: megemlítik a régi kocsit, aminek kerekét a házikó előtti buckák tettek tönkre, az építmény nehéz megközelíthetőségét, a mentőautót, ami dagonyázott a sárban és a házhoz vezető út felénél keresztbefordult...

A lány közben egy kulccsomót vesz elő. Van kulcsa a posta és a művelődési ház hátsó (kerekes székkel is megközelíthető) ajtajaihoz is. A helyiek, amiben csak tudják segítik Szilvit, hiszen ahogy mondják "neki a faluban a helye. Lent".
Tejes értékű embernek tartják, aki – a lehetőségeihez mérten – aktívan részt vesz a közösség életében.

– Szívesen olvasok, sokszor hallgatok zenét. Kedves elfoglaltságom az origami. Főként karácsonyi-, illetve lakásdíszeket formálok. A kollekciót a karácsonyi vásáron mutatom be – mondta a serénykedő fiatal, aki az evangélikus kórus lelkes tagja, kitanult szakmája szerint pedig könyvkötő.