Állami támogatás az őshonos állatok megmentéséhez

A védett, őshonos és a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták megőrzése érdekében az idei esztendő legelső napjától volt igényelhető visszamenőlegesen a támogatási kérelem.

Az állam azért hirdette meg ezt a lehetőséget, hogy az érintett állatfajták genetikai állományát sikerüljön megőrizni. Ennek érdekében különböző adatlapokat kellett kitölteniük a gazdáknak, mert csak így kaphatják meg a vissza nem térítendő, állatlétszám alapú támogatást, melyek összege egy-egy jószágra vonatkozóan 8-284 eurónak megfelelő forint lehet fajtáktól függően, némelyik meghaladhatja a 80 ezer forintot is.
A támogatási kérelmek beadására csak azok voltak jogosultak, akik korábban nem kaptak hasonló segítséget.

Állami támogatást érő őshonos állatok

Az alábbiakban azokat az őshonos állatfajtákat soroljuk fel, melyek után gazdáik most állami támogatást igényelhettek. Ezek a következők: magyar szürke szarvasmarha, magyar tarka szarvasmarha, magyar házibivaly, gidrán, hucul, kisbéri félvér, lipicai, furioso-north star, nóniusz, magyar hidegvérű, shagya arab, magyar parlagi szamár, szőke mangalica, fecskehasú mangalica, vörös mangalica, hortobágyi (magyar) racka, gyimesi racka, tejelő cigája, cigája, cikta, magyar parlagi kecske, sárga magyar tyúk, kendermagos magyar tyúk, fehér magyar tyúk, fogolyszínű magyar tyúk, fehér erdélyi kopasznyakú tyúk, fekete erdélyi kopasznyakú tyúk, kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk, magyar parlagi gyöngytyúk, tarka magyar kacsa, bronzpulyka, rézpulyka és a fodros tollú magyar lúd. kép alá: A szürke marha után is igényelhető támogatás.

Mivel a határidő jogvesztő hatályú volt, akik október elsején vagy azt követően adták postára igényeiket, eleve számíthatnak az elutasításra. Azt viszont nem tudta megmondani Sashalmi Béla, hogy megyénkből hányan kértek ilyen támogatást, mert az igényeket közvetlenül a minisztériumhoz kellett benyújtani. Így csak azokról volt tudomása, akik tőlük, a kamarától kértek szakmai segítséget a nyomtatványok kitöltéséhez.

Például a Süttőn élő Tóth Ibolya, aki jó egy éve foglalkozik szőke mangalicákkal. Ezeket korábban édesapja gondozta több mint tíz évig, előtte viszont fehér sertéseket tenyésztettek. Azért álltak át erre a fajtára, mert megnőtt a kereslet irántuk. Jelenleg 15 anyakocájuk, 2 kandisznójuk és 28 malacuk van.

Támogatást a törzsállományt képező 13 anyakoca után kértek, hogy ha valamelyik elpusztulna, azt azonnal tudják pótolni.
A családi vállalkozásban aktívan közreműködő hölgytől megtudtuk azt is, hogy nem számít a megítélendő összeg gyors kifizetésére, ám ez őket – másokhoz viszonyítva – kevésbé érinti, mert ahogy eddig sem, úgy ezután sem a támogatásból kívánnak megélni. Fontos nekik, hogy gazdálkodásuk állami támogatás nélkül is nyereséges legyen, de azért igyekeznek kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. Ezeken ugyanis nincs veszteni valójuk, csak nyerhetnek.

Így járhatna Bujáki Gábor is, de a banai gazda most nem pályázott. A kisbéri félvéreket tenyésztő úr azért nem nyújtotta be kérelmét, mert biztosra veszi, hogy elutasítanák, mivel 30 lovukat kisebb alapterületű istállóban tartják, mint amit a jelenleg érvényben lévő EU-szabályok előírnak. Ő egyébként csaknem 25 éve foglalkozik ennek a fajtának a tenyésztésével. Kezdetben csak versenyzett velük a fogathajtó bajnokságokon, ám folyamatosan javuló eredményei láttán egyre többen akarták megvásárolni patásait. Volt rá példa, hogy két lováért húszmillió forintot ajánlottak, de nem adta, mert szüksége volt rájuk a következő évi világbajnokságon.

Megtudtuk tőle azt is, hogy az állatok tartását a 250 hektáron történő gazdálkodásuk eredményéből fedezik. Nem panaszként mondta, csupán tényként említette, hogy a gazdag magyarok többnyire külföldön vásárolnak gyengébb minőségű lovakat, pedig az itthoniak hasonló áron sokkal jobbak. Annak érdekében, hogy ez a többi őshonos magyar fajtával együtt a jövőben is így legyen, remélhetőleg sok gazdálkodónak jelent majd valóban segítséget a legújabb támogatás.