A lappföldi Mikuláshoz vitte a Száztagú Cigányzenekart

Elegáns, Vértes Volános egyenruhában – sötétkék zakó, ugyanilyen színű pantalló – fogadta a gratulációkat Virág Pál a közlekedési cég sofőrje, aki a cég tatai részlegének dolgozója. Az idén ő részesült a legmagasabb elismerésben, Szent Kristóf emlékérmet kapott.

Barátai, munkatársai szorongatták a kezét. Rövid időre azonban sikerült „kiragadnunk” kollégái köréből, hogy kicsit kifaggassuk, munkájáról, a veszélyekről, az érdekes esetekről.

– Azt hallottuk Önről, hogy emellett a díj mellett már legalább kétmillió kilométert is vezetett. Korát tekintve ez meglepő, miként jött össze ekkora „távolság”?
– Sokat vezettem és vezetek helyközi és nemzetközi járatokat – mondta Virág Pál. – Az tény, hogy túl vagyok – baleset nélkül – már a kétmillió kilométeren is. Valószínű, hogy ezt a legközelebbi alkalommal jutalmazzák.

– Merre járt a legmesszebb?
– Finnországban. Bőven a sarkkörön túlra kellett autóznom, ugyanis a Lappföldre szállítottam a Száztagú Cigányzenekart. A híres együttes ugyanis Szent Miklós, azaz a Mikulás szülőhelyén lépett fel.

– Mi volt eddigi pályafutása úgymond legmelegebb pillanata?
– Ez még a tömlős-gumis korszakban történt. Budapest határában durrdefektet kaptam. A busz tömve, negyvennyolcan voltak a járaton. Szerencsésen megúsztuk, de nem tagadom, amikor megálltam, inget kellett cserélnem. Arra emlékszem, hogy két kézzel markoltam a kormányt teljes erővel. Az autóbusz meg minden áron „be akart futni” az útszéli árokba. Nem sikerült neki, megfogtam...

– Mit tanácsol annak, aki ezt a szakmát választja? Mi kell ahhoz, hogy az ember megússza a baleseteket? Szerencse...?
– A szerencse aligha lenne önmagában elég. Azt javaslom, aki a volán mögé ül, hogy legyen benne kellő alázat. Alázat az utasok iránt, alázat a technikához. Higgyék el hosszú távon megéri. Egy jó szó, egy baráti, vagy udvarias gesztus semmibe sem kerül. Miközben legtöbbször egy kedves mosoly, egy hálás pillantás a fizetség.

– Mennyire lepte meg a díj?
– Talán furcsa, de sokszor jobban esik a sofőrnek egy köszönöm, mint az elismerések. Peresze ennek is nagyon örülök, és bevallom, egyáltalán nem számítottam rá. Azaz teljes a meglepetés...