2011.08.21. 16:49
50 éve búcsúztak el a bokodi iskolától
1961-ben egy összetartó osztály búcsúzott a bokodi általános iskolától. Szombaton újra találkoztak az egykori diákok és osztályfőnökük.
Az ötven éve végzett bokodi osztály egykor...
[/caption]
Az arc változik, de a szem ugyanolyan marad! – így felelt szombat délután a bokodi Általános Iskolában a 78 esztendős Vörösvárszky Ottó arra a kérdésre, hogy megismeri-e egykori tanítványait az 50 éves osztálytalálkozón. S a valamikori osztályfőnök valóban név szerint sorolta a diákokat, kit, merre sodort az élet, s mire vitte az eltelt fél évszázad alatt.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"]
...és ma
[/caption]
1953-ban Ottó bácsi, a 11 kisleány, s ugyanennyi kisfiú első alkalommal lépte át a bokodi iskola kapuját. A Budapestről érkező fiatalember akkor végzett a tanítóképző főiskolán, s minthogy országszerte pedagógushiány volt, érkezett az utasítás: Bokodon kell megkezdenie pályafutását.
- Azt sem tudtam, hogy Bokod létezik egyáltalán, de pillanatok alatt megszerettem. Nekem, a fővárosinak, élmény volt látni, ahogy reggel kihajtják a teheneket, este be, s az állatok hazatalálnak! Az első osztályom hihetetlen mély nyomokat hagyott bennem, nagyon aranyosak voltak. Minden reggel, de higgye el, minden reggel mindegyik gyerek virággal a kezében érkezett az iskolába. Aztán kiderült, hogy többen a temető mellett jöttek el, hát ott is szedték a virágot… Mindegyikükről mindent tudtam. Tudtam az okát, ha örült, s azt is, hogy mi a gondja. Nagyon szerettem, ma is szeretem őket… Emlékszem, már felsősök voltak, de még akkor is szinte minden hétvégén kimentünk a Selyem rétre, ott aludtunk sátrakban, s volt, hogy már hajnali öt-hat órakor kész volt a paprikás krumpli – idézte fel mosolyogva legkedvesebb emlékeit Vörösvárszky Ottó, aki vérbeli osztályfőnökként jelenléti ívet is készíttetett egykori diákjaival szombaton.
A pedagógus arra is büszke, hogy „nebulói” az 1961-es ballagásuk óta is rendszeresen találkoznak, s ő – bár életútja 1964-ben Ceglédre szólította – minden alkalommal „hazaérkezett” Bokodra. Az eltelt ötven év az osztályközösség számára azonban fájdalmat is hordozott magában. A tanteremben égő tíz gyertya emlékeztetett azon társaikra és pedagógusaikra, akik már örökre igazoltan hiányoznak.
