Völner Pál: a hajózás fejlesztése elodázhatatlan

Nagyszerű helyen, a volt Ószeminárium panorámaablakin át láthatták a konferenciaközpontba érkező vizes és közlekedési szakemberek, mennyire gyönyörű és csendes a mi Duna-szakaszunk. S bár nem éppen ez volt a központi téma, valamilyen módon mindenkinek az előadásában felvetődött.

Mert mi van Európában? Több, mint 37 000 kilométernyi vízi út és több száz belvízi kikötő kapcsolja össze a városokat és az ipari régiókat. A huszonhét tagállamból mintegy húsz rendelkezik belvízi hajóutakkal, tizenkettőt pedig hajózási hálózatok kötnek össze. A vízi teherfuvarozás energiahatékony, környezetkímélő és csendes. Egyetlen hajó 60-75 kamionnyi áru elszállítására képes.

A külső költségek szempontjából a belvízi hajózás teljesítménye –küllönösen környezetszennyezés és a munkabiztonság szempontjából - jobb bármely más közlekedési módénál. A belvízi szállítás növelése pedig a szállítási költségek jelentős csökkentésével járhat. Járhatna persze nálunk is....

A Duna egy kétszer tízsávos autópálya forgalmát bonyolíthatná

A hajózás dicsekedhet az áruszállítási ágazatok sorában a legjobb mutatókkal. A statisztikai számítások szerint egy tonna árut például egy gallon (4,5 liter) üzemanyaggal a közúton 250 kilométerre, vasúton 660 kilométerre lehet elszállítani. Ugyanennyi gázolajjal az európai szabványoknak megfelelő hajók több mint 920 kilométert tehetnek meg. Eközben egyetlen hajó akár ezer tonna árut is a fedélzetére vehet. Ekkora árumennyiség továbbításához a vasútnak 25 négytengelyes tehervagonra, a közútnak 40-45 kamionra van szüksége.

Ami pedig a környezetvédelmi megfontolásokat illeti, egymillió tonnakilométere a közúton 71,6 tonna, vasúton 26,9 tonna, hajóval 19,3 tonna szén-dioxid-kibocsátás jut. A dunai hajózásban rejlő lehetőségeket érzékelteti, hogy a 2840 kilométeres vízi út magyar szakasza önmagában egy kétszer tízsávos autópálya forgalmát bonyolíthatná le.

Ezen a konferencián az is megfogalmazódott, hogy  az európai termékek tengeri kikötőkbe, világpiacra juttatása versenyképes áron kizárólag vízi úton célszerű és lehetséges. Ehhez kell a belvízi szállítás infrastruktúrájának fejlesztése: nálunk. Mert itt a hatalmas Duna és nem használjuk ki.

De milyen irányba menjünk? Erről is volt szó a tanácskozás szünetében rendezett sajtókonferencián, melyen elsőként Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára foglalta össze mondanivalóját:
– Ezek a konferenciák igen kellenek ahhoz, hogy eljussunk céljainkhoz. A hajózás fejlesztése elodázhatatlan. Egyértelmű, hogy a köz- és vasúti zsúfoltságot a folyó tudja kiváltani. A belvízi hajózásnak igen nagy tartalékai vannak - más kérdés, hogy ezt mennyire, milyen mélységben kell, lehet és szabad kihasználni. Figyelembe kell venni az alapvető szempontokat.

Kazatsay Zoltán, az Európai Biztosság Mobiltási és Közlekedési Főigazgatóságának főigazgató-helyettese szerint az új Fehér Könyv egyidőben jelenik meg az uniós magyar elnökséggel együtt:
– Tudni kell, hogy a vízi közlekedés igen bonyolult rendszer. nemcsak hajó és folyó kell hozzá, hanem pontosan szabályozott  járműpark, megfelelő és nagyon korszerű Infrastruktúra is.  cél az arányos átterelése a szállításnak a vízi útra. Munkahelyek százai teremtődhetnek, feladatunk azt is megvizsgálni, hogy a járműfejlesztés mellett milyen szakember-képzési fejlesztésre van szükség, hogy mit kell tennünk folyóinkkal.Ez a konferencia nem a Dunáról szól  – figyelemreméltó, hogy mi, akiknek ez a legfőbb vízi utunk, milyen kis mértékben használjuk ki.

Ami pedig a környezetvédelmi megfontolásokat illeti, egymillió tonnakilométere a közúton 71,6 tonna, vasúton 26,9 tonna, hajóval 19,3 tonna szén-dioxid-kibocsátás jut. A dunai hajózásban rejlő lehetőségeket érzékelteti, hogy a 2840 kilométeres vízi út magyar szakasza önmagában egy kétszer tízsávos autópálya forgalmát bonyolíthatná le. A tanácskozás egyik pillanata -->