2011.01.04. 16:49
Tánccal, focival küzd a sérültek elfogadásáért
Salló Katalin, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Mentálhigiénés és Rehabilitációs Intézményének (MERI) dolgozója nyerte el tavaly év végén a Komárom-Esztergom Megyéért Szakmai Díjat. Beszélgetés közben hiába kérdezzük magáról, egyre csak a gyerekekkel, fogyatékosokkal való kapcsolatáról mesél. Talán éppen ez a titka.
Salló Katalin a tánccsoport gyűrűjében
[/caption]
Ünnepi készülődés közben kerestük fel Salló Katalint a MERI-ben. Többször is megálltunk, mert egy-egy gondozott bement hozzá köszönni, vagy csak egy jó szóért, mosolyért.
– Miért éppen ezt a nehéz munkát választotta?
– Eredetileg filozófia szakot végeztem, Tatabányán a nevelési tanácsadóban dolgoztam. Aztán 1995-ben létrehozták az intézet rehabilitációs részlegét a fogyatékosoknak. Az akkori igazgató, Lengyel K. Péter toborzott szakembereket. Engem arra kért fel, hogy a sport- és kulturális életet mozgassam az intézményben.
– Milyen volt az első találkozás a gondozottakkal?
– Őszintén szólva az első találkozás után kétségeim voltak. Lassan azonban elkezdődött valami. Először cigány táncot tanultunk, hiszen a nevelőotthonban nagy arányban laknak roma származásúak. Később beiratkoztunk a KPVDSZ tánctanfolyamaira, modern és klasszikus táncot tanultunk. Még ma is van egy lelkes, 12-14 tagú táncos csapatunk. Velük indult el a kulturális élet. Felléptünk megyei, országos és nemzetközi fesztiválokon. Idő közben megalakult a Színlelők színjátszó csoport és az énekkar is.
– Mi történt a sport területén?
– A testmozgás a labdarúgással indult el. 1998-tól éveken keresztül részt vettünk a városi kispályás bajnokságon. Nem számított az eredmény, csak az élmény, és hogy befogadtak. Ugyanolyan lelkesen játszottak tizenöt kapott gól után is a fiúk, mint a meccs elején. Részt veszünk az országos fogyatékos versenyeken és a parasport szövetség bajnokságain is. Erősségünk a kosárlabda, dobogós helyezéseket érünk el az országos Hársfa Kupán. Versenyeznek a pingpongosaink is, és újabban beindult a sakk szakkör. Atletizálnak az itt élők, a Petőfi Tömegsport Egyesület rendezvényein veszünk részt, a Kihívás Napját megtartjuk, és egy atlétánk a Tatai Minimaratont is teljesíti évente. Egy időben szerveztünk úszást, de sajnos költségesek az edzések, így azt be kell fejeznünk.
– Mennyire igénylik ezeket a foglalkozásokat a gondozottak?
– Egyre nagyobb az igény, bár az igaz, majdnem ugyanazok a táncosok, mint a sportolók. De megvan bennük a tehetség, amit egyre szervezettebben ki is tudunk bontani. A lakók hozzáállása pozitív. Mondhatni, mindent szeretnek, ami eltér a megszokottól. Például észrevehető, hogy a versenyeken sokkal jobb teljesítményt nyújtanak, mint az edzéseken. Az viszont tény, nehéz velük idáig eljutni. Az átlagos emberekkel szemben az értelmi sérültek reakcióját nehéz kiszámítani. Mindig ott a kérdés, hogyan mondjam, hogyan győzzem meg? Óvatosan, csak megerősítéssel, pozitív kijelentésekkel lehet bármit is elérni velük, a negatív megnyilvánulásra bezárkóznak, hiszen rengeteg kudarc érte őket gyermekkoruktól kezdve.
– Hogyan fogadják az épek az előadásokat, sportolókat?
– Legtöbbször eleve fogyatékosoknak szervezett programokon veszünk részt, így ez nem okoz gondot. A társadalomban mindig volt, és azt hiszem, lesz is ellenállás a fogyatékosokkal szemben. Emiatt az épek rendszerint meglepődnek, amikor a lakóinkkal találkoznak. Kiderül, hogy az előítéleteikhez képest jobbat nyújtanak. Emlékszem például egy párbeszédre, amely a kispályás focibajnokságon hangzott el. „– Te, mindkét csapat béna? – Nem, csak az egyik. – Melyik?” Vagyis nem tudta megítélni, melyikben játszanak sérültek. Éppen a kispályás bajnokság nagyban hozzájárult a tömeg neveléséhez, hiszen közvetlen közelről látták a lakóinkat. Sőt, egyszer a sportszerűségi kupát is megnyertük. A társadalmi, politikai szemlélet az Unió elvárásainak köszönhetően is évről-évre fejlődik. Sok pályázatot írnak ki ebben a témakörben. Éppen a célzott támogatások elnyerése érdekében jött létre a MERI Reintegrációs Egyesület is.
– Milyen úton jutott el a fogyatékosokkal való foglalkozásig?
– Nevelési tanácsadóként elsajátítottam az Ayres-terápiát, amely egyfajta mozgásterápia speciális eszközökkel. Ez a módszer megelőzéshez is jó, vagy látványosan lehet javítani vele a tanulási, magatartási problémákkal küzdő gyerekek állapotát. Forgással, lengésekkel az egyensúlyozó rendszert stimuláljuk, ezen keresztül összerendezhetjük, összetettebbé tehetjük a gyerekek idegrendszerét. Így javul a koncentráció, és csökkennek a túlmozgásból származó magatartásbeli problémák. A gyerekek mindezt játéknak veszik. A témában publikáltam, és ma már oktatom is a módszert. Feltehetően a mozgáson alapuló technika miatt gondolta úgy Lengyel K. Péter, hogy a sportot meg tudom honosítani a fogyatékosok között is.
Névjegy
Született: 1953. május 1. MarosvásárhelyVégzettség: kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, filozófia szak
1980-1986: Hargita Megyei Kórház pszichológusa
1986-1995: Tatabánya - nevelési tanácsadó
1995-től dolgozik a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Mentálhigiénés és Rehabilitációs Intézményében, 1996-tól a pedagógiai csoport vezetője
2001-ben létrehozta a MERI Reintegrációs Egyesületet
Végzettség: kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, filozófia szak
1980-1986: Hargita Megyei Kórház pszichológusa
1986-1995: Tatabánya - nevelési tanácsadó
1995-től dolgozik a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Mentálhigiénés és Rehabilitációs Intézményében, 1996-tól a pedagógiai csoport vezetője
2001-ben létrehozta a MERI Reintegrációs Egyesületet Salló Katalin a tánccsoport gyűrűjében -->
