Bocsánat, Malina!

A napokban az észak-komáromi Selye János Gimnáziumban járt Rudolf Chmel, a Szlovák Köztársaság emberi jogokért és kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettese, aki a szlovákiai magyarok jogállásáról tartott előadást, de kitért Malina Hedvig ügyére is, és a kettős állampolgársággal kapcsolatban sem palástolta véleményét.

– Malina Hedvig ügyét még mindig nem zárták le, miért kért tőle mégis nyilvánosan bocsánatot?
– Malina Hedvig esetét több mint négy éve nem sikerült lezárni, úgy gondolom, hogy egyelőre legalább ilyen morális módon kell ezt „lezárni”, még ha nem is szó szerint. A bíróság, a törvényhozás útján ugyanis nem került pont a történet végére. Úgy gondolom, a magyar lány – most már kétgyermekes anya – ügyébe már a legelején durván beleavatkozott a politika – semmiképp sem elfogadható az, hogy sajtótájékoztatót tart egy bűnügy kapcsán a miniszterelnök, a belügyminiszter – az országos rendőrfőkapitánnyal karöltve. Ez jóval több mint szokatlan.

– Csupán az erkölcsi elégtétel szükségét látta, amikor Hedvig bocsánatát kérte?
– Nem. Határozottan vallom azt is, hogy az elmúlt csaknem öt év alatt sérült az igazságos bírósági eljáráshoz való jog, ez egy alapjog, mindenki alapjoga, akit valamilyen módon meggyanúsítanak valamivel. Ráadásul ő áldozatból vált gyanúsítottá, így neki még inkább kijárt volna az igazságos bírósági eljárás. Mivel a négy év alatt ebben sem volt része, ezért gondoltam szükségesnek, hogy az igazságtalanságokért bocsánatot kérek.

Ezt követte a szlovák módosított államnyelvtörvény, amely apelláta nélkül sarcolta a magyar nyelvet, Sólyom Lászlót, volt köztársasági elnököt pedig kitessékelték az országból – pontosabban nem léphette át az országhatárt az észak-komáromi Szent István szobor tavalyi felavatásakor. Ezt követte a hazafiasságra nevelő törvény, ami kötelezővé tette a himnuszéneklést és az állami jelképek kifüggesztését az iskolákban.

Ezt a folyamatot a kormányváltás – ha nem is zárta le – de jócskán más alapokra helyezte, megpuhította. Az ország élére Iveta Radičová miniszterelnök került, kiutasítva a kormányból a nemzeti radikálisokat. A hangulat megváltozott az országban, a szélsőségesek is lecsendesedtek, minden adott lett volna egy új kezdethez, míg Magyarország elő nem vette a kettős állampolgárság témáját az Országgyűlésben... Így a szlovák-magyar feszültség, bár visszafogottabb formában, de még mindig jelen van. Hol az egyik, hol pedig a másik fél „hibájából”.

– Az Iveta Radičová vezette szlovák kormány mindeddig nem avatkozott Malina Hedvig ügyébe. Ez tudatos?
– Én a magam részéről bocsánatot kértem, ezzel a politikum részéről az ügyet egyelőre lezártnak tekintem, mert az az igazán fontos, hogy ezt az illetékes bíróságok vizsgálják ki, bízom a szlovák igazságszolgáltatásban. Ebben az esetben a törvényhozásnak kell lépnie és eljárnia, nem nekünk. Mi nem avatkozunk bele, bízunk az igazságos eljárásban, én a magam részéről a bocsánatkérést tartottam fontosnak, egyelőre.

Rudolf Chmel hungarológiát végzett – volt kulturális miniszter és magyarországi csehszlovák nagykövet is. 2009-ben Jó Szomszédság és Megértés Díjjal jutalmazták. A díjat az akkori magyar és szlovák külügyminiszterek hozták létre, Göncz Kinga és Ján Kubiš.

– Mi az álláspontja a Magyarországon bevezetett kettős állampolgárságról?
– A kettős állampolgárság intézménye személy szerint nem aggaszt, hiszen Európában  Európában ez egy működő jogviszony. Az azonban már nyugtalanító, hogy a XXI. század Európájában a magyarok másodlagos történelmi-politikai jelentést kapcsolnak rá, ezért úgy vélem, a demokratikus Európában jóval több mint szokatlan, hogy ez a jogviszony magyarországi választójoggal is párosuljon.

Ezt követte a szlovák módosított államnyelvtörvény, amely apelláta nélkül sarcolta a magyar nyelvet, Sólyom Lászlót, volt köztársasági elnököt pedig kitessékelték az országból – pontosabban nem léphette át az országhatárt az észak-komáromi Szent István szobor tavalyi felavatásakor. Ezt követte a hazafiasságra nevelő törvény, ami kötelezővé tette a himnuszéneklést és az állami jelképek kifüggesztését az iskolákban.

Ezt a folyamatot a kormányváltás – ha nem is zárta le – de jócskán más alapokra helyezte, megpuhította. Az ország élére Iveta Radičová miniszterelnök került, kiutasítva a kormányból a nemzeti radikálisokat. A hangulat megváltozott az országban, a szélsőségesek is lecsendesedtek, minden adott lett volna egy új kezdethez, míg Magyarország elő nem vette a kettős állampolgárság témáját az Országgyűlésben... Így a szlovák-magyar feszültség, bár visszafogottabb formában, de még mindig jelen van. Hol az egyik, hol pedig a másik fél „hibájából”.

Hungarológiától vezetett az út a bársonyszékig A Bugár Béla vezette magyar-szolvák vegyespárt, a HÍD az együttműködés jelszavával röpke tíz hónap alatt szerzett magának olyan szintű választói-támogatói bázist – mind a szlovákok, mind a magyarok körében, hogy 2010 júniusában 8,12 százalékkal a Szlovák Parlamentbe került. A koalíciós tárgyalások során a Szociáldemokrata és Keresztény Unió első embere, Iveta Radičová is partnerre lelt a pártban, így a szlovák kormányba is bekerült. A kormány emberi jogokért és kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettese a HÍD színeiben politizáló Rudolf Chmel lett.

Rudolf Chmel hungarológiát végzett – volt kulturális miniszter és magyarországi csehszlovák nagykövet is. 2009-ben Jó Szomszédság és Megértés Díjjal jutalmazták. A díjat az akkori magyar és szlovák külügyminiszterek hozták létre, Göncz Kinga és Ján Kubiš. -->