Wittner Mária is ott lesz az 54 éve várt emlékműnél

Bár a forradalommá terebélyesedő diáktüntetés október 23-án a fővárosban kezdődött, 54 esztendővel ezelőtt három nap kellett ahhoz, hogy a szovjet diktatúra elleni megmozdulás „szele” a hetven kilométerre lévő Tatára és környékére „leérjen”. Most azt adjuk közre, hogy mi történt az Öreg-tó közelében fekvő községekben. Fakász Tibor szemtanúnak köszönhetően tudhatjuk, hogy Neszmélyen szerencsére nem volt vérontás, Bajon viszont igen.

Ez utóbbi helyszínen október 26-án, kedden 16.30-tól avatják több művész közös alkotását, ahol ünnepi beszédet mond Wittner Mária országgyűlési képviselő és Schunder Tibor, a község polgármestere is. Teszik majd ezt a hajdani magyar, később szovjet laktanya kapujának közelében, ahol Kenár Lajos, Kovács Lajos, Némedi László, Sorok Gyula, Knáb Vilmos János, Kovács Nándor, Jakab Ferenc és Égert Ernő József az életét vesztette. De nézzük az eseményeket sorjában!

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Ezt az emlékművet avatják fel október 26-án
[/caption]

Aznap a felkelők nem csak jelképesen foglalták el a tatai rendőrkapitányság épületét, ahol nem ütköztek különösebb ellenállásba. Az ingatlan udvarán egyre több fiatal, többségében fegyvertelen férfi jelent meg. Nehéz sorsú, egyszerű munkások, akik nagyjából ismerték egymást. Arról tanácskoztak, hogy mitévők legyenek. Sárközi Jóska azt javasolta, hogy alakuljanak nemzetőrséggé, s az oktalan lövöldözés helyett gondoskodjanak lakóhelyük közbiztonságáról. Ezt a Kossuth téren álló tanácsháza és a posta épületének elfoglalásával gondolták biztosítani. Előbbiben nem volt senki, utóbbiban csak az ügyeletesek, akiknek azt az utasítást adták, hogy a mentősökön és a segítségül hívott orvosokon kívül ne kapcsoljanak senkit.

Ezzel párhuzamosan néhányan kitalálták, hogy megpróbálnak fegyvert szerezni a neszmélyi határőröktől. Csaknem negyvenen indultak útnak a Volán elődjének számító TEFU-telepre, ahol a dolgozók sztárjkja miatt könnyen „kölcsönöztek” két teherautót. Az egyikkel Naszályra, a másikkal Dunaalmás felé indultak. A Tata és Almásfüzitő között fekvő községben a 18 éves Ulmi József és a csak 17 esztendős Bogár István igazoltatott egy burgonyát szállító teherautót, majd lefegyverezték a tanácsházát őrző rendőr törzsőrmestert, Kiss Lajost.

Október 26-án 20–25 tatabányai bányászfiatal érkezett a ma már Baj közigazgatási területén lévő laktanya kapujához, akik szintén fegyvert akartak kérni az itt állomásozó esztergomi gépesített hadosztály 31. harckocsi ezredétől, melynek ügyeletes parancsnoka épp Nagy László százados volt. A kerítés mögött megbúvó kisszámú őrség megriadt, pánikba esett a fegyvert követelők láttán.

Ekkor a bányászból lett ügyeletes tiszt, akit többen ismertek korábbról, ezt mondta: „Nem tudunk nektek fegyvert adni. Nem a ti kezetekbe való. Menjetek haza, nyugodjatok meg!” Aztán sarkon fordult és bement a laktanyába.

A fiataloknak nem tetszett a válasz, gépkocsivezetőjük azonban megfordult a teherautóval, a többiek felkapaszkodtak a platóra, de mielőtt elindultak volna, a laktanyából gépágyúval belelőttek a járművükbe. Volt aki azonnal meghalt, mások másnap. Összesen nyolcan. Rájuk emlékezve leplezik le 54 év után az emlékművet a jövő hét keddjén.