2010.09.27. 06:33
Csép határán „szotyiztunk”
Amerre a szem ellát, mindenhol dolgoznak az erő- és munkagépek a határban. Itt a vetés és a napraforgó aratás ideje.
Szó szerint, a Micsky-dűlőre bevezető föld út Ete és Csép községek határa. Az egykori uraság felújított síremléke az erdő szélén található. Itt várt türelmesen, platóskocsival felszerelt New Holland traktorán ücsörögve, a napraforgóban tüsténkedő Claas-kombájnra, a nagyigmándi Szijj Ferenc.
– Csaknem százötven hektáron gazdálkodunk őstermelő, pontosabban közös őstermelőként többen is – mondta a gazda. – Tizenhét éve, szinte mindig termeltünk napraforgót, most éppen tizenhat hektáron. Jó az ára. Most bizony százezret is megadnak tonnájáért. Igaz, amikor szerződtünk, hatvanhét-ezer forintban állapodtunk meg. A szerződés feletti terményt viszont már mi is drágábban adhatjuk.
Por, gázfröccs, pörgő motolla, érkezett a kombájn. Korábban aranyló búzát vágott az arató-cséplőgép, most meg fekete szemű napraforgót. A kontraszt óriási, ahogy dőlt a termés a vontatóra. Igaz, búza aratáskor Péter-Pált írtunk, most meg Eufrozina napja volt.
Időközben János, a kombájnos, aki harminc éve nyűvi már az ilyen és ehhez hasonló masinákat, egyet biccentett felén, és már is fordult. Neki a makacs szárú szotyola maradékának.
– Úgy számolom, hogy több mint kéttonnás lesz a termés – jegyezte meg Szijj Ferenc. – Nem beteg a terület, se a növény, de azért jókora vízmosások szabdalják a táblát – ezzel utalt a nyár eleji őrült esőzésekre. – Van akkora gödör, tudom nem vagyok túl magas, de, ha beleállok, mellig ér. A csapadék miatt a gyomirtószerek hatása sem érvényesülhetett rendesen, de ez látható is – mutatott a pozsgás gazok irányába...
Aztán a földút irányából pórfelhő jelezte, „újabb” vendég érkezik. Tégli Imre is pótkocsival a „hátán”, már a kihasasodott kombájnt várta.
– Ha így haladunk, még ma este végzünk is a betakarítással...