Esztergom nem lesz Rajka: Szlovákiába költöznek a magyarok

Pozsony közvetlenül a magyar-osztrák-szlovák határon fekszik; ott egy ideje igen élénk az érdeklődés egymás ingatlanjai iránt. Rajka lassan egyfajta „főelővárossá” válik. De mostanában áll a piac ott is, errefelé is – mi a néhai, középkori főváros körzetében néztünk körül: itt mi a helyzet?

Habár a nyolc évvel ezelőtt átadott Mária Valéria híd hatására itt is gyökerestül felfordult a korábbi, lanyha kapcsolatrendszer, olyan nagy ingatlanbiznisz errefelé soha nem volt tapasztalható, mint a magyar-osztrák-szlovák háromszögben.

Ott a fővároshoz igen közeli a vidéki lehetőség; nálunk azért messzebb van Budapest. Persze a gazdasági kapcsolatok rendszerváltás utáni normalizálódásával, a közvetlen határőrizet szigorúságának lanyhulásával majd megszűnésével itt is megjelentek a túlparti ház-, lakáskeresők. De a folyamat előbb kezdődött: 2000 előtt, még az uniós csatlakozás előtt! már magyarok vásároltak – odaát.

Párkányban, a hatalmas panelházakban jó néhány lakást vettek esztergomiak: olcsóak és a hazaiakhoz hasonlóan egyszerűek voltak. Egyik óriási értékük a különlegesen izgalmas panoráma – sokan mondják: Esztergom a túloldalról a legszebb... Ezeknek a lakásoknak a tulajdonosai a hídon át gyorsan elérhették magyarországi munkahelyeiket.

Néhány nagyobb esztergomi lakásberuházás is áll; vagy félig készen, vagy tip-top tökéletesen, mégis hónapok óta kinn áznak, vagy éppen sülnek a napfényen az eladást jelző táblák, vásznak. Helyi ingatlanosok egybehangzóan erősítik meg kollégájuk szavait: Banki finanszírozás híján csak a készpénzesek járhatnak jól. Akikből, ugye...
Párkányban sok felé hirdetnek helyi és környékbeli ingatlant, házat, hétvégi telket, lakást. De ott is ül a piac:

– Az eurós világ árfelhajtó szerepe megjelent nálunk is – mondják az egyik irodában. Pénzük az ittenieknek azonban nem lett több. Igen, beruházni mostanában nem lenne butaság. A másik: igaz, hogy itt a híd, de aki Budapest felé tájékozódik, belefut a feljutás nehézségeibe. Igen zsúfoltak az utak egész nap, a vonat meg lassú. És akkor már nem éri meg sem Párkányban, sem Esztergomban lakást, házat venni; legalábbis annak, aki Pestre járna be dolgozni. És, aki innen menne vonattal, az mással szembesül: a Párkány–Szob– Nyugati vasútvonal nemzetközinek számít a határátlépés miatt, a jegyárak egészen mások ebben a viszonylatban. Pedig hát...

Párkány az utóbbi években dinamikusan fejlődött – a válság azonban keményen ráfekszik a településre. Az egyik legfrissebb hír, hogy végleg bezár a papírgyár, a munkanélküliség drasztikusan magas, nem nagyon akar megépülni a tervezett bevásárlóközpont sem – mélygarázsa már biztosan nem lesz, az ecetgyár helyén ásott, hatalmas gödröt már be is temették. Hírek szerint a városközpont szomszédságában a Sobieski-lakópark épül – bízzunk benne, hogy fel is épül. A félkész a legdrágább – odaát is.

2000 körül aztán még az árak és a megélhetési lehetőségek is jóval kedvezőbbek voltak odaát. Horváth Károly ezért ment kicsit tovább, és Garamkövesden, egy Párkánnyal szomszédos faluban vett házat (ez a falu nagyjából a város legészakibb részével, Szentgyörgymezővel, a Honvédtemetővel van szemben). Habár ma már, az eurós világban Szlovákia drága lett, nem bánta meg: „Én 300 ezer koronáért vásároltam egy falusi házat (2,7-3 millió Ft), ma ez a duplája már, de még így is megérné.

De mi a helyzet az ottani vásárlókkal? Jönnek-e Esztergomba?
– Mostanában nemigen. Pedig van lakás, ház bőven – rájuk is az a jellemző azonban, hogy komolyabb készpénzösszeggel nem rendelkeznek – mondja Bíró László ingatlanszakértő. – Oka rém egyszerű: nincs banki finanszírozás, sem a túloldali, sem a hazai bankok nem látnak mostanában üzletet ebben. Kivár mindenki, óvatos mindenki. Pedig, akinek van pénze, az most olcsón vásárolhatna.