A pesti srácok

Környezetükben, az ablakukból mindazt látták, amit a később "pesti srácoknak" nevezett mindennapi emberek vívtak, illetve éltek át. A naplóírók családtagjai mindennapi emberek voltak, akik igyekeztek elviselni, túlélni a Rákosi-diktatúrát, és vélhetően alig várták, hogy annak vége legyen. Figyelemre méltó az a folyamat, amelynek során a két naplóíró gyerek lefordítja és értelmezi a reménykedés és az óvatosság jeleit, ahogy feltűnik a naplóírás igénye, a bizonyosság abban, hogy fontos az, amit átélnek, megörökítenek.

12-13 éves gyerekek naplóiról van szó, amelyekben nem "a" forradalomról, hanem annak eddig nem ismert vetületéről, közvetlen élményvalóságáról szerezhetünk ismeretek. Olyan szerzőktől, akiket, semmiféle felnőtt hiúság, okoskodás nem motivált. Ha semmi másért, ezért az élményért érdemes volt színre vinnie a szákszendi diákoknak a naplórészletek dramaturgiai változatát, melyet Kereszturi István történelemtanár rendezett az ünnep tiszteletére.