Közélet

2009.08.03. 08:51

Bőrükön érzik az aszfalt szagát

A szurokfekete anyag hőmérséklete 160-180 fok közötti. Az úthenger minden négyzetméteren kétszer megy előre és háromszor hátra. Nem csoda, hogy a munkások a bőrükön érzik az aszfalt szagát a kánikulában.

Palásti Péter

  Árnyékban 29 fokot mutat a hőmérő kora délután, s egészen biztos, hogy a higanyszál csaknem kétszer magasabbra nyújtózna a Finiser „vezérlőjében”, de ott nincs egyetlen ilyen mérőeszköz sem, mely pontos információkkal szolgálhatna. Van viszont egy acélrúd, melyen jobbról balra, illetve balról jobbra egyaránt átcsúztatható a műszerfal, amit már öt éve Grúber Ferenc kezel, aki korábban a speciális technikai monstrum mellett dolgozott.

– Amikor nincs szél, még irtózatosabb a hőség, ugyanis az aszfalt gőze és a gép motorjának melege egyaránt beterít minket talpunktól a fejünk búbjáig – mondja, s közben homlokáról automatikus mozdulattal letörli a verejtéket. Talán észre sem vette, valószínűleg nem tudatosan cselekedett, sokkal inkább ösztönösen.

Azt viszont már szakmai büszkeséggel sorolja, hogy a Szomódi út közelében kikevert aszfaltot – amit a Naszályon élő Tóth Kálmán hoz alkalmanként 26 tonnányi mennyiségben napi 4-5 fordulóval –, ő maximum 4,5 km/h sebességre képes járművével teríti úgy, hogy közben figyelnie kell előre, hátra és oldalra is, miközben a speciális berendezés 10-12 liter gázolajat fogyaszt óránként.

Közben persze nem lehet kapkodni, hiszen hamar munka ritkán jó. Az autósok többsége megértő, ám akadnak akik odakiabálnak neki is. Sőt! Volt olyan türelmetlen pasas, aki még egy dobozos üdítőt is hozzávágott, mert neki is lassítania kellett azért, hogy minden közlekedőnek jobb legyen a Magyar Aszfalt Kft. dolgozói munkájának köszönhetően.

Hasonló eseteket megélt már Pobrányi József is, aki műszerkezelőként gyalogosan követi az úgynevezett Finisert, mint a tatai Május 1 utat teljes egészében felújító csapat legrutinosabb, legtapasztaltabb tagja. Ő ugyanis 1971 óta dolgozik a cégnél. Ez volt az első munkahelye, s reményei szerint az utolsó is. A Lányi villa magasságában ugyancsak ő szabályozza, hogy milyen vastag legyen az aszfaltréteg, amit a döngölési és vibrálási fokozatok megfelelő beállításával ér el. Csaknem negyven éve járul hozzá ahhoz, hogy mi autósok a lehető legsímábban jussunk el uticélunkhoz. A nem tőle függő kátyúkon való átzökkenés után ugyan gyakran mondunk valami cifrát, de eszünkbe se jut, hogy neki és a hozzá hasonló munkát végzőknek több mint három és fél évtized után nem csak kisebb-nagyobb halláskárodással kell számolniuk, hanem asztmás tünetekkel is.

Egyelőre nincsenek ilyen gondjai Baráth Csabának, a 12 tonna összsúlyú úthengert vezetőnek, aki már nyolc éve döcögteti speicilás járművét úgy, hogy minden egyes négyzetméteren minimum kétszer megy előre és háromszor hátra. Azokat a szépséghibákat viszont, amiket óhatatlanul maga után hagy, Komáromi László tünteti el immár 16 esztendeje a jóval kisebb, így lényegesen fürgébb úthengerével. Ő gyakorlatilag kivasalja azokat a „ráncokat”, melyek a többrétegű út legfelső felületén találhatók. Ám csak azt követően „símogathat”, ha a bedolgozók, vagyis Godó Imre, Vámosi Tibor és Borostyán Ferenc, no meg a kitűző, Prischetzky Máté már elvégezték a munkájukat.

Csak egyetérteni lehet velük abban, hogy a technikai fejlődés ellenére még mindig az egyik legnehezebb munka az övék. Imre már 1981 óta csinálja, s azóta érzi bőrén a forró aszfalt jellegzetes szagát, amit átlagosan 160-180 fokos hőmérséklete okoz. Szezonban Tibor is érzi ezt nap mint nap, akitől megtudtuk, hogy az idén szerencsére csak elvétve kellett dolgozniuk szombaton is, vasárnap viszont többnyire pihenhettek, míg télen általában a szabadságukat és szabadnapjaikat töltik. Ha pedig elfogy a pihenőidő, akkor munkanélküliként várják hogy újra szolgálatba léphessenek.

Teljesen más szempontokra kell figyelnie Mészáros Bélának, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Komárom-Esztergom Megyei Igazgatósága főmunkatársának, aki műszaki ellenőrként szemléli a munkálatokat, s naponta kíséri figyelemmel Tata legforgalmasabb útvonalának felújítását is. Ő egyebek mellett elmondta, hogy a legutóbbi jelentős karbantartás óta több mint húsz esztendő telt el. Emiatt különösen nagy gondot fordítottak a tervezők is a munkálatok előkészítésére.

Megmutatkozik ez abban is, hogy az öreg aszfalt teljes szélességű lemaratása után, még az új felvitele előtt, úgynevezett aszfalterősítő rácsot is elhelyeztek a több mint négy kilométeres szakasz egyes részein, ami carbonszálakból készült. Ezt követően erre az alapra öntötték az első réteget azon a 30 ezer négyzetméteren is, mely a Május 1 út 2x2 sávos szakaszát öleli fel.

Ám mielőtt erre sort kerítettek volna, a szükséges esetekben kicserélték az aknafedlapokat és vízelnyelőket. Tették mindezt Kerecsényi Tibor művezető szakszerű iránymutatásával, aki érdeklődésünkre csak annyit mondott, hogy minden a tervek szerint, előírásszerűen történik a határidők pontos betartásával.

Megerősítette ezt Mészáros Béla is, akitől megtudtuk még, hogy olyan aszfaltot terítenek a Tesconál lévő körforgalomtól kezdve a szökőkutas körforgalomig a főút teljes egészére, mely alkalmas az úgynevezett „fokozott igénybevételre”. Ez azt jelenti, hogy AC-11/F jelű anyagot használnak, melynek legnagyobb szemnagysága nem lehet nagyobb 11 milliméternél.

Mindez több mint kétszázmillió forintba kerül, ami 100 százalékos Európa Uniós forrásból valósul meg az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében, így a tatai önkormányzatnak ez a meghatározó felújítás egyetlen fillérjébe sem kerül.

Címkék#Tata

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!