Közélet

2009.07.25. 11:48

Ezt a gyűjteményt érdemes megnézni: különös fényben ragyogó képek

A képgyűjtő szenvedély néha különös eredményekre vezet; így van ez a megbecsült, ismert és kiváló orvos esteében is. Egy idő után érdekes irányt vett az érdeklődés: a tágabb értelemben vehető Komárom-Esztergom megye huszadik századi piktorait kutatva lelt váratlan ajándékokra. Dr. Zsembery Dezső gyűjteményét néztük meg újra és újra.

Rafael Balázs

Apropóját az utóbbi idők kiállítótermi bemutatkozásai, valamint egy gyönyörű kötet adta. Ennek köszönhetően bármikor a főorvosi lakásban képzelhetjük magunkat; oda, ahol Zsembery doktor tréfás szava szerint lassan már festetni sem kell...

Mert bizony már nem csak két, hanem három sorban húzódnak a falakon a képek, állnak a bútorokon a kisplasztikák. És bár nagy a baráti forgalom náluk, azért ez mégsem kiállítóterem.
Irigylésre méltó otthon, irigylésre méltó szenvedéllyel. A kezdetekről így beszél Zsembery Dezső:

– Az életet az teszi gyönyörűvé, hogy kiváló és nagyszerű embereket ismerhetünk meg. Mikor ide kerültem Dorogra, az ötvenes években akkor tájt jött Esztergomba Dévényi Iván tündéri feleségével, Ancikával. Iván otthonról hozta képszenvedélyét, ami rám is átragadt. Ő vezetett be az értékek közé – itt, ahol rengeteg érték vesz körül bennünket. Még MÁv-kórházas időmből ismertem azt a bőrgyógyász kollégámat, dr. Völgyesi Ferencet, aki szintén igen jó szemmel gyűjtött; pesti és esztergomi lakása egyaránt olyan értékekkel volt tele, amelyektől elámultam. Engem egyszer csak megfogott valami különösség: itt élve és beleszeretve ebbe a tájba, helyi, megyei, volt vármegyei alkotók felé fordult a figyelem. Sokan mondják, hogy kismesterek... Vannak köztük óriások. Egyébként nem úgy van az, hogy Rembrandt, meg Picasso, meg a többi hatalmas és utánuk semmi. Itt, a megyében olyan alkotókra leltem rá, elsősorban kortársakra, akik formálták környezetüket. És hát különös ajándéka a sorsnak, hogy közülük többen barátaim lettek.

Így alakult a gyűjtemény, s így a kötet, amelyben nyolcvankét lakót nyolcvanöt műve létható. Nagyon nehéz közülük bárkit is kiemelni bárkit is.

A gyűjtői szándékról a kötet egyik szakértője, Wehner Tibor művészettörténész szól: „A hely által inspirált, esetenként az adott térséget megidéző művek fontos helytörténeti jelentőséget is hordoznak, a különböző művészeti ágakkal való összefüggésekre nyithatnak kaput.”
És Zsembery főorvos egyszer csak felpattan és hoz valamit. Eláll a szó;egy olyan munka jutott hozzá, ami... a tragikusan korán, balesteben elhunyt Kaposi Tamás egy munkája:

– Minden képemnél a legfontosabb, ami hozzáfűz. Édesapja, Kaposi Endre jó barátom lett. Ez a kép pedig Alföldi Róbert gyűjteményéből került hozzám; Tamás, ez a különös zseni abban az alkotótárborban festette, amit a színész-rendező édesapja hozott létre Hajóson.  Hatalmas munka.
De gyönyörűek az új szerzemények is; még nem láthattuk Ráfael Győző Fürdőzőpárosát, Melocco Miklós Radnótiját, Balla András Remetéjét, vagy Hérics Nándor Női portréját, amit az újlaki templom lecserélt tetőcserepeinek egyikére festett. A kötetet lapozva pedig... Andráskó István, Kollár György, Ferenczi Gábor, Barcsai Tibor, Furlán Ferenc, Wieszt József... nehéz bárkit is kiemelni a többi közül.

– Tetszik, nem tetszik, fut az idő. Nyomot hagyni, ez a célunk. Én így, talán nem csak mint orvos, hanem mint korunk valamilyen tudósítója képeimmel, köteteimmel, helytörténeti munkáimmal is nyomot hagyok.
Zsembery Dezső egyszerre vizsgálódva, egyszerre mosolyogva nézi a látogatót gyönyörű, kék szemével. Aztán, mikor elmegyünk, biztosan újra íróasztalánál ül, ír. Egy-egy fejezet közt felnéz; különös meleg öleli körül: képei semmi más gyűjteménnyel össze nem vethető világa.

Címkék#Dorog

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!