Az igénytelen lakó értéktelen bűzbarlangot csinált a tömbből

A város úgynevezett tiszti lakótelepén, ahol már nem csak a szomszédos laktanya hivatásos katonái élnek, hanem civilek is szép számmal, van egy tömbház, melynek a harmadik emeletén élők szenvednek legjobban attól az elviselhetetlen szagtól, ami már a második emeletre érve is arra késztette e sorok íróját a lépcsőházban, hogy befogja az orrát. Pedig ottjártamkor még nem is volt kánikula.

Brenner Gabriella közös képviselőből csak úgy árad a panasz. Kínja jobban megérthető, ha funkciójához hozzátesszük, hogy ő az egyik közvetlen szomszéd. Nem csak az orrfacsaró bűzt kénytelen elviselni a többiekkel együtt, hanem a falon átszűrődő furcsa zajokat is. Kutyák ugatását, macskák nyávogását, galambok turbékolását, kacsák hápogását. Mindezt egy átlagos négyemeletes tömbház harmadik szintjén.

Panaszbeadványát 2008. május 26-án fogalmazta meg a város önkormányzata jegyzőjének címezve, melyben egyebek mellett leírta, hogy az egész lakóközösség életét megkeserítő család otthonában minimum két kutyát és több macskát tartanak, s még ki tudja, hogy mit, mert a bűzben élők soha senkinek nem nyitnak ajtót, maximum csak akkor, amikor éjszakánként suttyomban leviszik az állatok ürülékét a kukába.

Nos, mi is megpróbáltunk bejutni, de egyszer sem sikerült, pedig többször jártunk a helyszínen. Itt és most nem részletezzük, hogy milyen bűzkoncentrációt szippantottunk be a negyediken, ha már a másodikon is befogtuk az orrunk.

Azt viszont idézzük a csaknem egy évvel ezelőtt íródott feljelentésből, hogy az ominózus lakótárs miatt még szellőztetni sem tudnak a közelében élők, mert a nyitott nyílászárókon annál jobban beárad hozzájuk az ammónia szagával keveredő ápolatlanság „illata”.
Ennek ellenére a szabálysértési ügyintéző lezárta az ügyet azzal, hogy helyszini szemléje során csak egyetlen kutyát látott a lakásban, több állatot nem. Igaz, elismerte, hogy az első alkalommal előre jelezte érkezését, de állította, hogy később még kétszer is járt ott váratlanul – ezeket megfelelően dokumentálta –, s akkor sem volt több jószág a lakásban.

Megnyírbált jogkörök, eladhatatlan lakások

Az elviselhetetlen bűz miatti konkrét panasz jogi értelemben nem csak birtokháborítási ügyként lenne kezelhető, hanem állattartási vagy közegészségügyi, netán köztisztasági szabálysértésként is. Ilyen megfogalmazású kérelmet ugyan nem adott még be a közös képviselő, de a hatóságok ennek ellenére intézkedhetnének, hiszen jól ismerik a problémát. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat munkatársai két alkalommal mégis határozottan állították, hogy ha érkezne is segélykérés hozzájuk, nem tehetnének semmit, mert annyira megnyírbálták jogkörüket. Maximum a jegyzőt értesíthetnék hivatalból, akinek munkatársai már lezárták az ügyet, hiszen az állattartási rendelet szerint a tömblakásban egy kutya és egy macska minden további nélkül tartható. Igaz, az nincs benne, hogy abnormális körülmények között nem. Márpedig emiatt hiába menekülnének a szomszédok, még lakásukat sem tudják eladni, mert aligha akadna valaki, aki a gyomorforgató bűz közelébe költözne.

Később egy másik ügyirat is keletkezett birtokvédelem miatt, amit ugyancsak a városházán működő hatóság utasított el, mondván, hogy annak tárgya egy olyan ügy, mely több mint 12 hónappal korábban keletkezett, így abban csak a bíróság hozhat már ítéletet. Ez a másik eset egy csőtöréssel kapcsolatos, amit a büdös lakásban élők nem akartak megcsináltatni. Pedig a külső vakolat is meglazult ingatlanrészük magasságában, azóta is bármelyik pillanatban leeshet az alatta járók fejére, köztük a sok gyerek közül az egyikére. Ennek ellenére senki sem javasolt hatósági közbeavatkozást, pedig egy könnyen elkerülhető tragédia bármikor bekövetkezhet.

Sok minden lehetséges még, de az nem valószínű, hogy a különböző szakhatóságok érdemben bármit is tegyenek annak érdekében, hogy a büdös szomszéd ne keserítse lakótársai életét. Vajon akkor is csak jogi csűrés-csavarás történne, ha a hivatalnokok laknának a közvetlen közelében?!