2009.04.06. 11:02
Katonai ellenőrzőpontok mellett vezet a motorosok útja
A hét végén újabb levelet kaptunk a Földközi-tenger partvidékét körbemotorozó két komáromi fiatalembertől, Szabó Lászlótól és Szabó Barnabástól, vagyis Szalitól és Barnitól. A legfrisebb fejlemény, hogy a fiúk elérték a Holt-tengert, de előtte még számtalan kalandban volt részük.
A komáromi motorosok a helybéliekkel is szívesen beszélgetnek, ismerkednek
[/caption] – Kappadókia után Szíria felé vettük az irányt, Hófödte hegyeken keresztül vezetett az út 1800 méteres magasságban. Kis mellékúton haladtunk nagyon élveztük, jó hangulatban telt a motorozás. A kisvarosokban ahol megálltunk, néha csak egy közlekedési lámpánál az emberek maris érdeklődve gyűltek körénk, vállunkat veregettek, és csodálkoztak hogy ilyen messziről motorral – írja levelében Szali, aki azt sem felejti el megemlíteni, hogy a szíriai határátkelés öt órájukba tellett.
Margat várát is meglátogatták a komáromiak, hogy ha jelképesen is, de egy kis ideig újra magyar zászló lebegjen bástyáján.
A vár hatalmas, hét hektáron terül el, számtalan teremmel, két órán át járkáltak a fiúk, de meg így is csak a nyugati szárnyat tudták felfedezni. Hatalmas belső termei és nagy kápolnája van, egyszerűen csodálatos, vallják a motorosok.
A vár viharos időket élt meg a keresztények és muzulmánok felváltva többször is uralták a területet. Szali és Barni találkozott néhány helybelivel, akik tudjak és ismerik hogy magyar régészek dolgoznak a várban, de ott jártukkor sajnos nem folyt munka.
– Április harmadikán Damaszkuszban jártunk, és egy mecsetet is megnéztünk. Ácsorogtunk a kapuban, majd két helybeli intett hogy menjünk be velük imádkozni. Összenéztünk és bólintottunk. Át kellett esni az ima előtti bemosakodáson, majd beléptünk az imaterembe. Nagyon cidriztünk, mert fogalmunk sem volt mit kell csinálni. Gondoltuk majd hátulról szép csöndben megnézzük aztán kisurranunk. Nem így lett – kezdik a történetet a fiúk, akikre néhányan, legalábbiss aját bevallásuk szerint úgy néztek, mint gyújtogató a vizes szalmára. Végül az imám elmondta az egy órás mondókáját, majd a hívőkkel együtt Szali és Barni is mekka felé fordult, letérdelt, ahogy a többiek.
– Aztán vége lett és páran meg jöttek gratulálni is. Lehet azt hittek hogy most tértünk meg? Aztán a kötelező teázás sem maradt el. A piacot is megnéztük később, és találkoztunk egy boltossal, aki azonnal szóba elegyedett velünk. Magyra? bezsélni magyar, kérdezte, aztán elkezdte mesélni, hogy ő volt Budapesten, nagyon szerelmes volt anikóba – idézi fel a találkozást Szali.
A híres Omajjad mecsetet is felkeresték a motorosok, igaz, Szali cípője eltűnt.
– Reggel örömmel vettem észre hogy a helyi srácok segítettek pakolni, mert kicsit könnyítettek a felszerelésemen. Éjjel kinyitottak a dobozaimat, jól megnéztek mi van benne és elvittek 8 doboz cigit, amit azért hoztam hogy baksiskent elosztogassuk. Egy tejes tápszert, biztos alultáplált volt a srác. És elvitt meg egy liter motorolajat is. Legálabb most már befér a meleg ruha a dobozba. Ami viszont tényleg bosszantott, hogy a gyújtáskapcsoló házat is kitörtek. De a kábelkötegelő szépen fogja. A motor rendesen indult semmi gaz, de a galambok vastagon le is szartak a tankot. Szóval jó hely Damaszkusz de lehetne jobb is – tette hozzá Szali.
Szombaton a motorosok átkeltek Jordániába. A határon öt órát és három kilométert gyalogoltak, mire végigjártuk a bürokrácia útvesztőit. Ott volt ket finn ENSZ-katona is, de ők sem igen értették, hogy mikor melyik sorba kell beállni, kinek mit mennyit és miért kell fizetni, honnan milyen pecsétet meg cetlit kell megszerezni. Zászló lepecsételve.
– Jordániában még az eddig látottaknál is nagyobb szegénység van, az út mellett sátortáborokban laknak az emberek, szerintünk menekültek. Több katonai ellenőrzőponton haladtunk át, homokzsák, nehézgéppuska meg sok egyéb hadi eszköz van ott. A tervezett útvonalunkat nem ajánlottak, mert az a hegyeken vezet át és azt mondjak ott nem biztonságos. Tehát egy másik utat választottunk. Este 9 korul értünk a Holt Tengerhez. A vadkempinget inkább elfelejtettük – zárták levelüket a komáromiak, akik vasárnap továbbindultak dél felé.