Már megszületett a mi Obamánk

 [caption id="" align="aligncenter" width="334"] Vörös István
[/caption] – Két hete sincs, hogy találkoztak a cigány kisebbségi önkormányzatok. Miért is?
– Az események hívták életre az országos cigány kisebbségi önkormányzatok első gyűlését. A megyéből egy teljes busszal mentünk, talán két kisebbségi önkormányzat nem tudta képviseltetni magát. Én magam nagy izgalommal készültem a találkozóra. Felszólaltam, mert egy üzenetet szerettem volna mindenki számára világossá tenni.

– Mi volt ez az üzenet?
– Egy tapodtat sem engedünk abból, hogy mi elsősorban magyarok vagyunk. Másrészt egy kisebbség integrációjáért folytatunk – sajnos azt kell mondanom, hogy – most már harcot. Szigorúan egymásra vagyunk utalva, éppen ezért nem engedhető az meg, mint korábban. Több roma politikus különböző pártokban próbálta meg képviselni a cigányság ügyeit. Hiába akartak ők jót, aztán a pártérdekek a jó szándékot sokszor felülírták.

– Vagyis felhasználták a politikusok a cigányságot?
– A pártok szavazóbázist szereztek a cigányság köréből, másrészt a megosztással meggátolták a cigányság politika erővé válását. Eljött az ideje annak, hogy színre lépjen egy olyan párt, amelynek a cigányság adhatná az alapot ahhoz, hogy az öt százalékos parlamenti küszöböt elérje. Összefogással viszonylag könnyű lenne, már a következő választásokon is. Nem egy kisebbségi, hanem egy általános, sokak által elfogadható ideológiával, országos érdekeket, célokat kell a párt zászlajára tűzni, és persze betartani. Alapjait a tíz parancsolatban, illetve az Alkotmányunkban megtaláljuk. Javasoltam Kolompár Orbánnak, hogy mérettessük meg magunkat már most, az Európa Parlamenti választásokon is az MCF Roma Összefogás Párttal. Százezer szavazat összejöhet.

– Mióta van jelen a politikai életben?
– Mint fiatal roma pedagógus, ezelőtt 25-30 évvel „fedeztek” fel az akkori roma vezetők. Pár évig jártam Pestre, de rájöttem, csak dísznek kellek. Úgy gondoltam, hogy sokkal többet tudok használni a kisebbségemnek, ha otthon tanítom a gyerekeket. Falumban már 4-szer megválasztottak helyi képviselőnek, főleg a kulturális élet terültén igyekeztem segíteni községünket. A rendszerváltást követően a nagy osztozkodás során nekünk nem jutott semmi. Még céljainkat sem állt módunkban megfogalmazni. Helyi cigány kisebbségi önkormányzatunkat ezért alakítottuk meg, bár létjogosultságát még a romák közt is sokan vitatták, megosztottságtól, elkülönüléstől tartottak. Ám erre, az újabb negatív fordulatok miatt, napjainkban is fokozottan szükség van. A szociális rendszer átalakítása tökéletes alkalom lehet arra, hogy a helyi önkormányzatok a településeiken különböző feladatokra illetve működő intézményeikbe munkavállalókat alkalmazzanak, akár romát is. Tartok attól, hogy ezt sok helyen nem merik majd felvállalni.

– Ön felvállalná az „Obamaságot”?
– Nem tartom magam érettnek, felkészültnek hozzá. Feladatomnak azt tekintem, hogy megyei önkormányzatunk ne álmokat kergető, megvalósíthatatlan programokat gyártson, sokkal inkább, hogy egységet teremtsen. Egyetlen helyi CKÖ munkájába sem kívánunk beleszólni, minden településén más-más lehetőséggel, más-más elvárásnak kell megfelelniük. Természetesen, ha tudunk, segítünk ebben szakmai tanáccsal, kapcsolatrendszerünk aktivizálásával, de valamilyen szintű anyagi támogatással is.
Az összefogás meghatározó képviseletet jelenthet az országos cigány önkormányzati, a helyi, megyei illetve a parlamenti választásokban. Remélem, én is köztük lehetek valahol a sorban. Bár a roma politikában fennáll egy bizonyos távolságtartás a különböző cigánycsoportok között, egységesen megállapíthatjuk: mi, míg élünk, cigányok maradunk a többségi társadalom szemében. Sok múlik rajtunk, hogy ez inkább irigylésre méltó összetartozás képzeteként, semmint negatív jelzőként párosuljon a kisebbségünkhöz.