Közélet

2008.02.25. 10:05

Spirálfüzetes határátlépés

A tatai Villám Tibor és budapesti navigátora, Molnár Tibor is elindult a Budapest–Bamako futamon. Az idén harmadik alkalommal megrendezett verseny célja nem az öncélú autózás, hanem a rászorulók támogatása. A 16 napos út alatt a Villám–Molnár Team tagjai megismerték a fekete kontinenst, és ahogy a tatai résztvevőtől megtudjuk, tanultak is az út alatt.

Sz. A.

[caption id="" align="alignleft" width="330"] Afrikában a tevékkel vigyázni kell
[/caption]

Nem volt szerencséje a „mitfárerekkel" Villám Tibornak, de az utolsó pillanatban összehozta a sors (és a Budapest–Bamako internetes fóruma) a pesti természetfotóssal, Molnár Tiborral.
– Segíteni szerettem volna, és kíváncsi is voltam Afrikára, ezért a Budapest-Makó verseny után, amikor a szervezők szóltak, hogy elindulhatnék a Bamakon is, úgy döntöttem, belevágok. Akivel eredetileg mentünk volna, nem jöhetett a munkahelyi elfogaltságai miatt, a második navigátor a vízumleadás előtt egy nappal gondolta meg magát – meséli a tatai Villám Tibor, aki szinte a rajtnál barátkozott össze a debreceni csapattal, hogy a több mint nyolcezer kilométeres távot végül együtt tegyék meg. A cívis város képviselői pont Tiborék előtt indultak, majd hamar el is bizonytalanodtak. Nem tudták, merre van a Lánchíd. A két Tibor segített.

– Európában az autólyákon haladtunk. Volt, akinek még itt elromlott az egyik alkatrésze, és futárral hozták utána. Az első komolyabb fennakadás egyébként a kompnál volt – idézi fel Villám Tibor.
A reggeli csapat, amellyel a Tiborok is áthajóztak Afrikába, még gond nélkül átért, de a délutáni turnusnak már nem volt ilyen szerencséje: a tengeren akkora vihar tombolt, hogy vissza kellett fordulniuk, így csak egynapos késéssel csatlakozhattak a többi versenyzőhöz.
S hogy mikor vették észre a futam résztvevői (a Földközi-tengeren való három és fél órás átkelést leszámítva) hogy Afrikába értek? Nos, elég volt megnézni a kikötőt Nador városában. Kicsit keményen fogalmazva: szeméthegyek fogadták a túra résztvevőit.
– A falvak sokkal tisztábban Afrikában, de ez nem is csoda. Ott még nem ismerik a pep-palackokat. Egyébként a szemét jellemző. Sok helyen nincs csatornarendszer, úgyhogy minden ott folyik az utcán – teszi hozzá Tibor, aki a vízilovakkal volt a versenyen. Navigátora találta ki, hogy a hivatalosan Villám-Molnár Teamnek nevezett duónak is legyen valamilyen szlogenje. A Bud Spencer film adta az ötletet, mely az afrikaiaknak is tetszett. Vizilovas matricájuk (és rajtszámuk) is az enyészeté, pontosabban a gyorsan és lelkesen matricát lekaparó gyerekeké lett.
– Egy idő után megtanultuk, hogy nem szabad megállni, és osztogatni. Ha egynek adunk, a többieknek is kell. Viszont ha nemet mondtunk, nem váltak erőszakossá. Elfogadták a visszautasítást, és továbbmentek a következő kocsihoz. Az utolsó spontán ajándékozásunk az volt, amikor az egyik kisfiút megverték a nagyobbak az ajándékaiért. Egyébként az első, amit megtanulnak a gyerekek, az a „monsiuer, petit cadeau" – mesél tovább Tibor, aki szerint a Tatooine-bolygó díszletei „Isten nevében ott vannak hagyva” a sivatagban.

George Lucas nem sokat törődött a kis Skywalker „otthonával” miután leforgatta a kasszasiker első (negyedik) epizódját, de a bamakósok birtokukba vették a holdbéli tájat. A szervezők még ingyen szállást és reggelit is ígértek azoknak, akik Darth Vader vagy Chewbacca maskarában érkeznek a helyszínre. Persze voltak, akik valóban „jelmezben" tették meg az afrikai több ezer kilométeres távot: a franciák UNICEF-es járműnek álcázták a kocsijukat, hogy így hamarabb átjussanak a határokon, és előnyökhöz jussanak. Számításuk bevált, az ál-UNICEF-esekkel mindenhol nagyon előzékenyek voltak.
– A Tatooine viszont tényleg csak néhány bucka. Mindenki számított valamire, de semmi nincs ott, csak az elhagyott díszletek a semmi közepén. Ami még érdekes volt, azok a hajóroncsok a tengerparton. A sodrás kiviszi őket a partra, és ott rozsdásodnak tovább. Senki nem viszi el, senki nem épít köré élményparkot. Érdekes, hogy a naplemeneték és napfelkelték mindössze húsz percig tartanak – mesél egy másik élményről is Tibor, aki a vizek városának képviseletében a Hotel Tata parkolójában is megszállt. Az afrikai Tata körülbelül akkora kisváros, mint magyar druszája, csak víz helyett pálmafából van sok.

[caption id="" align="alignleft" width="330"] Hotel Tata
[/caption]

– És nagyon tiszta, rendes városka! Könyvet, videófelvételt, Tata címerét vittük ajándékba. Sajnos a polgármesterrel nem találkoztunk, de az alpolgármester szívesen fogadott minket. A marokkói magyar nagykövet jelezte nekik, hogy meglátogatnánk őket. Egyébként a tataiakat nagyon megfogta a mi téli időjárásunk, ami nem is csoda, hiszen ők a harminc fokos meleget is hidegnek érezték már – magyarázza Tibor, aki azt is megtudta, hogy hat Tata van a világon.

Az első izgalmak egyébként Tata (és a Tatooine bolygó) után érték a mezőnyt: a Marokkó és Mauritán határ közötti demarkációs vonalat lényegében elaknásították. A szervezők nagyon pontos (és rengeteg) GPS-koordinátát adtak meg, hogy elkerüljék a tragédiát. No persze Mauritániába, a világ ötödik legszegényebb országába se volt olyan könnyű bejutni.
– Négyzetrácsos spirálfüzetbe írták a útlevél-, rend-, és rajtszámot, a nevünket, aztán mehettünk. Ha fizettünk. A vámosok nagyon kedvesek voltak. Puskás Öcsit emlegették, majd rátértek a lényegre. Hogy mi segíthetnénk nekik egy kicsit, mert sokat kell dolgozniuk. Segítettünk – mondja mosolyogva Tibor, aki becsüli az afrikaiak kreatívitását. Ha egy autó lerobbant, a legkisebb faluban is találtak olyan szerelőt, aki a megfelelő alkatrésszel újra mozgásba hozta a járműveket. Azonnal. Ehhez Európában legalább három nap kellene. Nem számított sem a márka, sem az életkor, mindent beleeszkábáltak a kocsikba.

– Az is vicces volt, amikor a semmi közepén, az Atlasz hegységben nyitott hotelt egy család. Kiírták az épületre, hogy hotel, láttunk napkollektort és parabola antennát is, de azt már senki nem nézte meg, hogy tévé is jár-e az antennához. Amikor erre a családfő is rájött, belevágta csákányát a földbe, a keskeny út kellős közepén, és autópályadíjat kezdett szedni. Fizetett is mindenki becsülettel, de az egyik magyar csapat tagjai elvették a csákányát – kezd egy újabb történetbe a tatai bamakós, aki Villám Géza hotelszobáját is elfoglalta az egyik városban. A recepciós csak a Villám névre figyelt, így a megfáradt viziló-barátok kapták meg a rádiós szobáját.

Ahogy Tiborral nézegetjük az Afrikában készült több száz fényképet, jönnek elő az újabb és újabb sztorik. Azt is megtudjuk, miért nevezték indiánnak a rézbőrűnek cseppet sem nevezhető versenyzőt a többiek.
– Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdték azt híresztelni az akfrikaiak között, hogy én gazdag amerikai katona vagyok, aki most érkezett Irakból. Mindig volt rajtam kalap, amerikai név kellett, így Indiana Jones lettem, majd, mivel ezt túl hosszúnak találták a többiek, indián lettem, mert vadász is vagyok – ismerjük meg Tibor becenevének történetét. Persze ő még mindig jobban járt, mint a gourmand-nak becézett navigátor, aki nevéhez híven mindent megkóstolt. A bogarakat is. Tiborék nem voltak ilyen bátrak. Konzerveket vittek magukkal, és még 25 liter „jó kis pesti" vizet is. Ez utóbbi elég is volt a fürdésre és mosogatásra az afrikai szakaszokon.

Hiába, elsősorban nem a luxuskörülmények miatta jelentkezik az ember egy ilyen versenyre. Hanem hogy többet lásson a fekete kontinensből – tudjuk meg Tibortól. S hogy mi mindent látott még Afrikából a tatai bamakós? Például a mauritán zöldhatárt. Véletlenül ott sikerült elhagyniuk a katonaállamot, ahol éjjel-nappal vigyáztak rájuk. A résztvevők nem is értették, miért kellett lemondani a Dakart.
– Eltévedtünk. De amikor eszünkbe jutott, hogy csak spirálfüzetes adminisztráció van, nem zavartattuk magunkat – mondja mosolyogva Tibor, aki egy „Vigyázz, teve" táblával tért haza Afrikából. No nem mintha a tábla bárkit megállásra késztetne. A sivatag hajói békésen átsétálnak, vagy megállnak az úton, a helyi autósok meg annyival mennek, amennyivel az autójuk függ. Hiába limitálták a sebességet, a kocsik életkora és műszaki állapota határozza meg a maximális haladási sebességet.
– Lámpát se nagyon használnak. Minket egy rendőr kiszedett a sorból, mert az egyik lámpánk nem égett – mosolyog Tibor, aki szerint a sivatag egyáltalán nem volt unalmas. Ahogy nincs két egyforma homokdűne, úgy minden pihenőnél újabb és újabb élmények érték a bamakósokat. A kecskepásztorkodásból élő afrikaiak például a legváratlanabb és leglehetetlenebb helyszíneken bukkantak fel. Ahogy Tibor fogalmaz, mintha a kövekből bújtak volna elő, a semmiből jöttek és a semmibe mentek a vándorok. Közben pedig jól megnézték egymást.

Talán egy varázslónak köszönheti a két Tibor, hogy egy defekttel megúszták a nyolcezer kilométeres távot, de az már biztos, hogy jövőre is vissza akar térni a tatai bamakós. Mert ellopott matrica, hőség, és nomád körülmények ide vagy oda, Villám Tibor minden percét élvezte a futamnak.
– Mindenki változik egy ilyen út alatt. Látni a szegénységet, és hogy közben mégis milyen boldogok az afrikaiak, nagyon elgondolkodtató. Érdemes lenni átvenni tőlük egy-két dolgot, például azt, hogy lehet fényűzés nélkül is élni. Ráadásul nagyon kreatívak – zárja a 2008-as Budapest–Bamako futam összefoglalóját Villám Tibor.
 

Karitatív célok vezetik a bamakósokat

A verseny résztvevői vöröskeresztes csomagokkal, kórházi eszközökkel, ruhaneműkkel és egyéb ajándékokkal felszerelkezve vágtak neki az útnak. A futam szervezői, indulói egy árvaháznak is segítettek útközben: pénzt gyűjtöttek, hogy egy oázist létrehozva vízhez jussanak az árvák. Bamakóban Villám Tiborék ruhaneműket tűket, fecskendőket és orvosi eszközöket ajándékoztak egy alapítványi iskolának és egy kórháznak. A Budapest–Bamako futam versenykiírásában egyébként kitétel volt, hogy minden résztvevőnek támogatnia kell egy falut vagy a bamakoi iskolát, kórházat.

Hotel Tata Afrikában a tevékkel vigyázni kell -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!