Zsebpénzből malacperselybe

Gyermekkoromban mindig a vértesszőlősi búcsút vártam a legjobban, hogy ott mindenféle, mai szemmel nézve teljesen fölösleges holmira költsem féltő gondoskodással kuporgatott forintjaimat. Vajon a mai fiatalok is ilyen felelőtlenek?

– Mindig elrakom az ajándék pénzt, amit karácsonyra, húsvétra, szüli-, vagy névnapra kapok – kezdi Gáspár Dávid. Az ötödik osztályos kisfiú kétszer is meggondolja, mire költ. Most is több mint húszezer forintja van, de ahelyett, hogy játékokra költené, a sítáborra spórol. Szülei befizetik az útra, ő pedig a költőpénzt állja.

– Pingpong-ütőt, focilabdát is vettem már a félretett pénzemből – teszi hozzá a tatabányai Dózsa György iskola tanulója. Osztálytársa, Molnár Dzsenifer legutóbb karórát vett magának. A karácsonyra kapott pénzből futotta az időmérőre.

– A zsebpénzemből is félre szoktam tenni ám! Inkább hasznos dolgokra költök, nem veszik játékokat, vagy ilyesmiket. A kistestvéreimnek csörgős zoknit vettem ajándékba – tudjuk meg Dzsenifertől. A két kisdiák szerint az ebédpénzből is lehet spórolni, de igazi nagy álmaik nincsenek még. A „nagyobb" dolgokat a szüleiktől kérik, általában meg is kapják: – Persze vannak feltételeik anyáéknak. Tanuljak jobban, vagy takarítsam ki a szobámat – mosolyog Dávid.

Mikorra felnőnek, biztos nekik is más vágyaik lesznek. Az Árpád Gimnáziumban most elsős a tardosi Gulyás Bianka. Ő leginkább szórólapozni szokott: – Forgalomszámláló is voltam már. Túl sok pénzt nem kapok érte, de havonta egy telefonkártyára való biztos összejön. Legalább ennyi terhet leveszek a szüleim válláról. Bulira még nem nagyon költök, nem szoktam inni, az üdítő pedig nem drága – magyarázza a tardosi gimnazista, aki szerint sokkal jobb, hogy ő dolgozik meg azért a pénzért, amit elkölt. Így megtanulja értékelni azt.

A Bánki Donát Térségi Integrált Szakképző Központ végzős hallgatója autóját értékeli igazán. Mint mondja, egyrészt szüleivel felesben vette, másrészt, mivel motorhibás volt, édesapjával javította meg azt. – Így tényleg az én munkám van benne. Ha megyek vele valahova, én szoktam tankolni is – tudjuk meg a közlekedésmérnöki szakra készülő Ardai Pétertől.

A szintén végzős Takács Edina a nyári munkából vásárol fényképezőgépre a legbüszkébb. – Sokkal jobban vigyázok rá, mintha csak úgy kaptam volna. Én dolgoztam meg érte, és nagyon vigyázok rá. Régóta vágytam rá, és látom, hogy azok, akiknek semmit sem kell tenniük egy hasonló dologért, nem is becsülik meg azt – osztja meg velünk véleményét a szintén közlekedésmérnöki szakra felvételiző lánytól.

Ruhákra mindketten költenek. Edina például a közelmúltban vásárolt be. Erre is spórolt. Pulóvert, farmert választott magának. A jövővel kapcsolatban is határozott elképzelései vannak a két középiskolásnak. Az egyetemen elsősorban tanulni akarnak, méghozzá jól. Ha az évfolyamátlag fölött teljesítenek, több százezer forint ütheti a markukat a győri egyetemen:

– Ha dolgozni fogok, lakásra, autóra kellene félretenni, de ezekből inkább csak az előbbi fog összejönni. Lakásra maximum az induló tőkét tudnám összegyűjteni – vélekedik a jövőről Edina.