Nagy királyunk zsírból, gyönyörű terítékkel

[caption id="" align="alignleft" width="330"] Komoly felelősség a bírálat FOTÓ: Szalai László
[/caption]

Pszota Attilának a sütőtökből készült tányérok és evőeszközök tetszettek legjobban: – Majdnem vegetáriánusok vagyunk. Ínycsiklandó a gondolat, hogy az ebéd után a tányért és a kanalat is megehetném. Mondtam is, hogy ezután csak ilyenekből szeretném enni a levesemet. Ezzel a kiállítással csak az a gond, hogy nem lehet végigenni a műveket – mondja mosolyogva.

Szabóné Salgó Mária nem messze lakik az edzőtábortól, így tavaly is és az idén is eljött, megtekinteni a gasztronómiai kiállítást: – A cukrásztermékek és a zöldségszobrok a legérdekesebbek, de szeretem végignézni az összes művet. Szerencsére a közelben lakom, így nem is kell sokat utazgatnom, hogy ezeket a csodákat megnézzem.

Szemet gyönyörködtető látvány fogadta a kíváncsiskodókat az edzőtáborban. Gyönyörűen terített asztalok, ínycsiklandó gyümölcsök, zöldségek, gusztusos péksütemények sorakozta szép rendben. A cukrász kategória egyik bírája, „a karamell koronázatlan királynője”, Wenzelné Maya elégedett volt a kiállított munkákkal: – Örülök, hogy az artisztikában újra felfedezték a grillázst. Egy ideig elfeledett volt, de most ismét rátaláltak. Éppen ezért a grillázzsal készült díszeket sokra értékeljük. Régen a grillázstortákat az esküvőn összetörték, és azzal kívántak jó szerencsét. A másik nagy kedvencem természetesen a karamell. A címemet is azért kaptam, mert hazánkban én kezdtem el újra magas szinten foglalkozni vele.

Jó volt látni, hogy sok iskola diákjai is résztvesznek a versenyen. A visszatérők nagyon sokat fejlődnek egy-egy év alatt. Mikor látják a bírálók a munkáikat, érzik, biztosított az utánpótlás.

Az asztalok mellett kezüket tördelő diákok ülte, izgulva, mit mond a zsűri, mit is csinálhattak volna jobban. Szabados Tamás a szlovákiai Szőgyénből érkezett a Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskolából. Egy grófi család ebédjéhez terítette asztalát: – Nálam már járt a zsűri. Tetszett nekik a terítékem. Csak azt kifogásolták, hogy túl nagy a zsemletányér és a hozzá tartozó kés. Ezzel a kompozícióval hónapokig foglalkoztam, nagyon sok ötlet landolt a kukában. De csak sikerült valami jót összehozni. A terítéken a kék, az ezüst és a fehér szín dominál, ami jól kiemeli a díszítéshez használt tengeri formákat – magyarázta. Két iskolatársa: Kardos Szabocs és Uzsák Dominik felszolgáló tanuló kategóriában indult. Füzettel a kézben sétáltak az asztalok között. Nehéz feladatot kaptak, ítéletet alkotni a kiállított művekről. Úgy érezték, hogy ez szinte megoldhatatlan, hiszen az asztalokon lévő különlegességeket leírni nem lehet, látni kell őket.

A profi szakácsok nyugodtabb arccal jártak az ételek között. Molnár Péter, a Grand Hotel Hungária szakácsa már másodszor mutatta be tudását itt, Tatán. Tavaly zöldségartisztikája különdíjas lett: – Az idén zöldségszobrászat valamint tészta- és zsírszobrászat kategóriákban indultam. A zöldségekből tengeri halas kompozíciót állítottam össze. Tök, feketeretek, kókusz és édesburgonya voltak az alapanyagok. A tészta- valamint a zsírszobor elkészítése körülbelül egy hónapot vett igénybe. Ez utóbbi versenyre István királyt formáztam meg. Sajnos Magyarországon még nem keresettek a zöldségszobrok, pedig gyönyörű díszei lehetnek a nagyobb rendezvényeknek. Külföldön, Szlovákiában és Csehországban sokkal jobban ismerik, és kedvelik ezt a dolgot. Az USÁ-ban még külön tévéműsora is van a zöldségszobrászoknak.

Délben, amikor megnyíltak a kapuk a látogatók előtt is, szép számmal jöttek az érdeklődők. Felnőttek és kisgyerekek sétálgattak süteményekkel, üdítőkkel a kezükben. A környei Horváthné Kerner Krisztina hat és fél éves fiát, Patrikot is elhozta: – Először jöttünk el a kiállításra. Az egyik rokon kislány indult a pékek között, őt nézzük meg. De azonnal leragadtunk a sütemények között. Patrik itt még a lekvárosat is megeszi, pedig otthon azt meg nem kóstolná. Dehát a látvány és a környezet neki is meghozta az étvágyát – nézett maszatos kisfiára Krisztina.