Meglepő bejelentés: átadja helyét Tatabánya polgármestere

[caption id="" align="alignleft" width="330"] Bencsik János (középen): Boldog újévet, jó szerencsét, Tatabánya!
[/caption]

Bencsik János, a város tizennyolcadik esztendeje szolgálatot teljesítő polgármestere köszöntőjében úgy fogalmazott:
" Ha a Fennvaló is úgy akarja, akkor kettő és fél esztendő múltán letelik a most futó választási időszak mandátuma, s a város eddigi bizalmát megköszönve szeretném átadni a város irányításával járó felelősséget. Használják ki az időt, járjanak nyitott szemmel, ha majd eljön az ideje, akkor az arra alkalmasak közül, a legalkalmasabbat választhassák városunk alakzatának élére".

Az alábbiakban közöljük Bencsik János beszédét:

Kedves Ünneplő Közösség!
Tisztelt Tatabányai és Városkörnyéki Polgárok!

Amíg az esztendő utolsó napjai a mérlegkészítéssel teltek, addig az újesztendő első napja a nagy elhatározásoké és fogadalmaké. Az elmúlt napokban magam is számba vettem az év történéseit, s a nagyobb folyamatok alakulását.

Papírjaim rendezgetése során kezembe került egy írás, melyet ennek a háznak a vezetője, egy bő évtizeddel ezelőtt olvasott fel munkatársai előtt: Gondoltál már arra, hogy miért repülnek V-alakzatban a vadludak? Mint minden állati viselkedésben, Istennek itt is jó oka volt arra, hogy ezzel az ösztönnel ajándékozza meg a ludakat. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő madár számára. Egy V-alakzatban, az egész csoport legalább hetven százalékkal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy lúd kiesik a V-alakzatból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná lefelé, és gyorsan visszatér a csapathoz.

Csakúgy, mint a ludak, azok az emberek, akik egy irányba tartanak, és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálják meg azt. Amikor egy lúd elfárad, hátra repül, és egy másik foglalja el a helyét a V-alakzat csúcsán. Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének, hogy sikerük egyértelműen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét és osztozva a vezetés terhein. A hátul repülő ludak hangos gágogással bátorítják az elsőket a sebesség növelésére.

Fontos, hogy a mi hátulról jövő „gágogásunk” bátorító legyen az előttünk haladóknak. Különben csak gágogás marad. Amikor egy lúd megbetegszik, két másik lúd is lemarad vele a V-alakzatból, és követi, hogy védelmet nyújtsanak számára. Addig maradnak vele, amíg erőre kap, és újra repülni tud, vagy amíg elpusztul. Akkor ismét útra kelnek, hogy beérjék a saját alakzatukat, vagy csatlakozzanak egy másikhoz.

Bárcsak mi is ennyire önfeláldozóak lennénk, hogy érdemesek lehessünk ilyen barátokra, akik a szükségben mellettünk állnak. Nem kell tudósnak lennünk, hogy tanuljunk Isten csodálatos teremtményeitől, csak meg kell állnunk és figyelnünk elég hosszan, hogy Isten felfedje előttünk csodáit. Én is részt vettem azon a munkaértekezleten, amikor a fenti gondolatok közreadásával igyekezett az intézmény vezetője felkészíteni munkatársait arra az időre, mikor is a V-alakzat vezető helyét más fogja majd tőle átvenni.

Tudtam, hogy az én életemben is el fog jönni ez a pillanat, de azt nem gondoltam volna, hogy ily soká fog bekövetkezni. Most viszont elérkezett, és a közösségem iránti tisztelet arra indít, hogy a magamban már két esztendővel ezelőtt meghozott döntésemről, a város nyilvánossága előtt is beszéljek. Bár szűkebb környezetem eddig is tudatában volt annak, hogy utoljára vettem vállamra a polgármesteri szolgálattal járó terheket, de városunk minden polgárának joga van időben szembesülni ezzel a ténnyel. Ha a Fennvaló is úgy akarja, akkor kettő és fél esztendő múltán letelik a most futó választási időszak mandátuma, s a város eddigi bizalmát megköszönve szeretném átadni a város irányításával járó felelősséget.

Használják ki az időt, járjanak nyitott szemmel, hogy ha eljön majd az ideje, akkor az arra alkalmasak közül a legalkalmasabbat választhassák városunk alakzatának élére. Köszönöm kitartó bizalmukat. A mögöttünk hagyott több mint tizenhét esztendő során együtt igyekeztünk megvalósítani a közösen meghatározott céljainkat. Közöttük is a legfontosabbat, az összeomló nehézipar helyén egy új, sokak számára megélhetést biztosító gazdaságszerkezet létrehozását.

Elért sikerünk is azt bizonyítja, ha sok ember azonos irányba haladva folytonosan pontosítja elérendő vágyait, akkor hamarabb célba érhetnek, mert az egymás iránti bizalmukon utazhatnak előre. Ha közösséget alkotunk, és a bizalom szárnyain szállunk, akkor energiáink megsokszorozódnak. Nekünk itt Tatabányán volt annyi eszünk, mint egy lúdnak, és megmaradtunk egy alakzatban, hiszen egy irányba – egy erős alapokkal rendelkező gazdaság megteremtésének irányába – törekedtünk. De az is nyilvánvaló, hogy az elől haladónak a legnehezebb. Tehát a nehéz feladatokat érdemes beosztani, legyen szó emberekről, vagy észak felé tartó vadludakról. Köszönöm, hogy mögöttem haladva mindvégig biztatgattak, hogy el ne lankadjak. Ki így, ki úgy! Egy biztos, mindig a bátorító hangok voltak az erősebbek.

Most tehát Kedves Tatabányai Polgárok, járjanak nyitott szemmel! De a hátralevő két és fél esztendőt arra is használjuk ki, hogy az időközben tovább finomított céljainkat is minél nagyobb hatékonysággal tudjuk megvalósítani. A hátralévő időben támogassanak abban, hogy még az idei esztendőben sikeresen befejezhessük a Népház modern színházzá és kulturális központtá történő átalakítását. Hogy a következő év derekára a nagy múltú Cseri helyén felépíthessük az új városi strandot és a fedett élményfürdőt. Hogy ez év őszére átépíthessük Felsőgalla főutcáját, tisztelegve a városrészt újjáélesztő németajkú telepesek közösségépítő munkája előtt. Hogy befejezhessük közintézményeink világításkorszerűsítését. Hogy teljes körűen felújíthassuk városunk sportlétesítményeit. Hogy előkészíthessük a városközpont, Bánhida és Kertváros rehabilitációs programjait. Hogy az ipari park teherforgalmát a városon kívülre terelhessük. Hogy a munkahelyek teremtésében és megőrzésében is új sikereket könyvelhessünk el.

S mindez csak néhány dolog, melynek elvégzése reánk vár az előttünk álló két és fél esztendő során. Vágjunk hát neki sűrű szárnycsapásokkal az újesztendőnek! Legyen benne szerencsénk, életes jókedvünk, és figyeljünk a lemaradókra is. Boldog újévet, jó szerencsét Tatabánya!