Árkon, bokron, földhalmokon át...

[caption id="" align="alignleft" width="330"] Komoly a túrázók felkészültsége FOTÓ: RB
[/caption]

Délelőtt tízkor, csípős, felhőfoltos időben mintegy hatvan ember gyülekezett a Mária Valéria híd ezoldali parkolójában. Gyakorlott túrázók, kezdő fiatalok, kisgyerekek, kutyák, halászok, madarászok közül csak egy utóbbi.

Márkus Ferenc WWF igazgató, Magyarország egyik leggyakorlottabb vízi és vízparti túrázója egy fatönkről hirdetve vázolta a ránk váró nehézségeket: nincs nehézség. Szép az idő, irány előbb a hajóállomás, majd utána a parton végig, séta egészen a Palkovics padig. Itt hattyúkkal és egy elhalálozott szárcsával(?) ismerkedtünk, majd találtunk pici kis kagylókat, melyeket a hattyúk és egyéb vízimadarak fogyasztanak. A nehezebb szakasz ez után jött: rendezetlen földhalmok mindenfelé, a korábbi ősrengetegben; majd valamikor belesimulnak a természetbe. Kár érte, mert igen közel van a város víznyerő-telepe, ahonnan mintegy évszázada kapja Esztergom, Dorog és s csatolt községi területek a kiváló, parti szűrésű kutakból a vizet. Nos, eme halmokon illetve tövükben haladva állapíthattuk meg, hogy a valamikori Békás-tó, azaz Kutyaszorító helyén kisebb hegy emelkedik.

Aztán elérkeztünk a víznyerő telepre, a hármas csápos kúthoz. Ez a víznyerés mára gazdagodott, hiszen mostanság már sárisápi-dorogi karsztvíz is kevertetik mellé. Emlékezetes a néhány évvel ezelőtti, valóságos dunai és feltételezett ivóvízszennyezés rémísztő időszaka, amikor majdnem mérgezett vizet ittunk - túléltük és az új karsztkutak, most már Dorogról is kiváló(bb) vizet hoznak a kiváló dunai mellé. Azóta persze csak ásványvizet iszunk... Helytelenül!

Szerkesztőségünk kicsi, de erőteljes csapata (szerénységem és apró leánya) ezt követően már nem nézte meg a többi csáposkutat, hanem, hallgatva tagjai gyomrának déli kongatásaira, hazafele indult. Az idő végig remek volt, csak fél egy magasságában támadt fel a metsző, északi szél, amely ismét egy darab telet hozhat ránk.