A hegymászók( Várkonyi és Klein) a Hotel Californiában pihennek a kettes tábor kiépítésére (Forrás: Salamandra blog)
Seregi Tamás az expedíció harmadik tagja is leírja a történteket a Salamandra.blog.hu-n. Az angolul írt beszámolóban arról beszél, hogy Várkonyi volt a magyar expedíciózás nagyapja, harmincöt évnyi tapasztalattal, a mélytengeri búvárkodástól a hegymászásig.
Seregi, ahogy fogalmaz, sokat tudni írni az emúlt negyven óráról, de képtelen rá.
“Egy lavina elsodorta a barátomat…elvesztettem egy barátot” -írja, majd arról mesél, hogy Várkonyi egy nagyszerű fickó, akinek mindig jó kedve volt, s hatalmas tapasztalaival mindenkinek segített.
Seregi arról is beszámol, hogy sokkolták a történtek, s mindent megpróbáltak, de senki nem találta meg őt (Várkonyit). Negyven óra múltán meghaltak a reményeink, hogy még életben találjuk őt – írja megrendülten.
Seregi, saját szavaival élve nem tudja elhinni ami történt, és most lezárja a Salamandra blogot, mint írja, “Konyi emlékére”.
Legutóbb januárban történt hegymászó-baleset: akkor Erőss Zsoltot, és a vele éppen a Magas-Tátra meghódítására készülő megyei fiatalembert, Hajdu Pétert, valamint egy harmadik társukat sodorta el lavina. Erőss Zsolt lábát a sérülései miatt amputálni kellett, Pétert a tatabányai kórházban ápolták, de még most is rehabilitációra jár.
Várkonyi, a megfontolt rekorder
Nagybátyját, a tátrai balesetben őt megmentő Sándor Mihályt kérdeztük a Himaláján történtekkel kapcsolatban. Mint mondta, Várkonyi és Klein is a legjobb hegymászók között van. Várkonyinak a legutóbbi mászásai nem sikerültek, de Kleinnel 2007-ben már 8650 méterig jutottak oxigénpalack használata nélkül az északi, tibeti oldalon.
Várkonyi László eddig nyolcszor (a mostani mászással együtt kilencszer) volt az Everesten, 2002-ben 8750 méterig mászott oxigénpalack nélkül, ezzel ő lett a magyar magassági rekorder. Most is arra készültek, hogy oxigénpalack és teherhordók segítsége nélkül másszák meg a Csomolungmát.
– Nagyon bölcsen méri fel mindig a lehetőségeit, esélyeit. Ebből is látszik, hogy nem felelőtlen, hanem megfontolt mászó, aki nem mindenáron akarja elérni a csúcsot, inkább mérlegel és feleslegesen nem kockáztat – mesél Várkonyiról Sándor Mihály.
Csak a tásaira számíthat az ember a hegyen
– Sajnos benne van a pakliban, hogy ilyesmi történik. Ha lavina sodorja el az embert, az első húsz percben nyolcvan százalék a túlélés esélye. A negyvenedikben már csak harminc. A hegyen csak a társaira számíthat az ember. Az Alpokban a hegyimentők sokszor csak a holttestet találják meg, mire kiérnek, a Himaláján pedig nincsenek hegyimentők, az alaptáborokból feljutni pedig hosszadalmas. Ha a társak kiszabadulnak a hó fogságából, és tudják, hol keressék a társukat, akkor a legnagyobb az esély – részletezte Sándor Mihály, akitől azt is megtudtuk, hogy unokaöccse keze lassabban gyógyul, mint remélték.
Péter rehabilitációra jár
Az úgynevezett delta-izom sajnos béna, s nem tudni, hogy csak időlegesen-e. Rehabilitációra továbbra is jár Hajdu Péter, de mászófalon már mászott. Azt mondták neki, hogy több, mint egy év a teljes gyógyulás.
Klein Dávid beszámolója
“Tegnap délben az Északi Nyeregből (7000 m) tartottunk lefelé az Előretolt Alaptáborba (6400 m), amikor félúton, viszonylag könnyű terepen jégomlás történt, ami annyit jelent, hogy a felettünk lévő jégfal leszakadt. Engem is és Konyit is elsodort a jég. Engem a jég ledobott egy jégfalra, át egy peremen, és a függőleges falon lógva álltam meg, a rögzített kötélen. Nem tudtam, Konyival mi történt, ő mögöttem volt. Reméltem, hogy őt elkerülte a lavina.
Engem később felülről, kötél segítségével kiemeltek, ekkor tudtam meg, hogy Konyi eltűnt. Tegnap és ma nagy erőkkel keresték, de nem került elő a teste. Szemtanúk szerint amíg engem sodort a lavina, Konyit 15-20 méterrel mögöttem elkapta, és direktbe rázuhant a jég.
Nekem a jobb karomon van több helyen zúzódás, már itt a hegyen egy mexikói orvos rendbe tette.
Holnapután hajnalban fogok lejönni a hegyről.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek az első benyomások! Pontos leírást később fogok adni a történtekről.”
Forrás: salamandra.blog.hu
