Az év lovas polgárőrének paripája a tűztől sem fél

Takács Zuzana élete a felvidéki Érsekújváron kezdődött, középiskolás éveit Vágsellyén töltötte egy olyan lovasképzőben, mely leginkább a bábolnaihoz hasonlítható. Amikor 1999-ben befejezte tanulmányait, rögtön vállalkozni kezdett, és lovasiskolát nyitott. Az alapok megtanítása mellett tanítványainak gyakran szervezett tereplovaglásokat, ami számára ma is a legkedvesebb időtöltés. Bár sokan tanultak tőle akkoriban, négy évvel később mégis Magyarországra költözött. 2018-ban pedig az év lovas polgárőrének is választották.

Először Tatabányán élt és főleg tolmácsolással foglalkozott, mert nem csak szlovákul, de csehül is kiválóan beszél a magyaron kívül. Aztán 2012-ben párjához, Oroszlányba költözött. Pontosabban a városhoz tartozó Nyíres-dűlőbe, ahol a mai napig nyolc hátasát neveli és gondozza. Többségük félvér, de van két pónija is, továbbá egy különleges, Akhal-Tekeni fajtájú.

Zuzka régóta foglalkozik hagyományőrzéssel. Kezdetben huszárnak állt, de aztán úgy gondolta, hogy egy nő ne legyen kardot forgató lovas, hanem sokkal inkább olyan, aki az úgynevezett dámanyeregbe ül. Ez ugyan cseppet sem kényelmes, de kifejezetten elegáns és főként nőies.

Zuzka egyébként úgy véli, hogy Magyarországon a lovas polgárőrök alkotják a legnagyobb lovas közösséget, mert számuk meghaladja az ezret is. Ő viszont azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak az erdőkön, mezőkön és földutakon látnak el rendszeresen szolgálatot, de gyakran tart lovasbemutatókat is, melyeken mindig lenyűgözi a nézőket. Ilyenkor Gandalf nevű „barátja” kápráztatja el leginkább az érdeklődőket, aki nem fél a tűztől, a füsttől, de nem ijed meg a fegyverek ropogásától sem.