Netes csalók: a nagymamák sincsenek biztonságban!

A napokban egy kedves nyugdíjas hölgy és családja kereste fel a nyomozó irodánkat és a segítségünket kérték - írja a CKR blogbejegyzésében Pandi Ákos szakértő. A családnak úgy tűnt, hogy valaki kihasználta a hölgy hatalmas szívét és csúnyán átverte őt az interneten keresztül. Bár ő még máig is hiszi, hogy a sztori valós és biztosan csak valami félreértésről lehet szó. Pont ettől olyan aljas és egyúttal „hatékony” ez a csalási módszer. De mi is történt valójában?

A módszer

A károsult afféle modern nagymama és előszeretettel játszik mindenféle internetes játékokat, többek között a Facebookon is. Így a közösségi oldalon vannak olyan ismerősei is, akiket személyesen nem ismer, csak a virtuális térben tartják egymással a kapcsolatot. Akad köztük több külföldi is, velük pedig fordítóprogram segítségével kommunikál. Főhősünket így kereste meg egy magát 57 éves amerikai férfinak kiadó személy, aki elmondása szerint orvos és Líbiában végez humanitárius tevékenységet.

Ez a bizonyos orvos egy „kitűnő üzleti lehetőséget” ajánlott fel, de mivel a hölgyet ez nem érdekelte és pénze sem volt rá, ezért nem forszírozta tovább a bizniszt. A kitűnő kommunikációs készséggel megáldott „orvos” végül csevegni kezdett a hölggyel és megtudta tőle, hogy szabadidejében rendszeresen segít rászoruló nagycsaládosoknak. Ekkor már szinte adta magát a lehetőség. Ugyanis – milyenek a véletlenek – a férfi nem sokkal azelőtt mentett ki a Libanoni háborús övezetből Ghánába egy tehetős 23 éves fiút, akire a szülei 5.000.000 USD-t hagytak örökségül. A történet szerint azonban a fiú csak akkor jut hozzá ehhez a pénzhez, ha egy külföldi jótevő magához veszi és gyámságot vállal felette. Ehhez pedig nincs is másra szükség, mint némi adminisztrációra.

Az internet homályába burkolózó, rejtélyes jótevő remek érzékkel tapintott rá a jólelkű nyugdíjas hölgy gyengéjére. Őszintén! Ki tudna ennek ellenállni az ő helyében? Segíthetünk egy fiatal fiún a háborús övezetből, igazából pénzünkbe sem kerül. Tökéletesen felépített történet, és annak, aki nem foglalkozik ilyen dolgokkal, aki még nem az internet korszakában nőtt fel teljesen hihető és valószerű is. Védhetetlen és pont ettől olyan aljas.

Az orvos megadta a fiatal fiú e-mail címét, a hölgy pedig levelezni kezdett vele. A fiú kérte, hogy a család ügyvédjével rendezzék a dolgokat, mert ő ismeri a protokollt. Az ügyvéd – aki egyébként az interneten lévő adatok szerint talán valóban létezhet is - elmondta, hogy először a hölgynek az összes adatára lesz szüksége, amit természetesen meg is kapott. Majd 1.200 USD-t kellett átutalni Western Unionon keresztül Ghánába az adminisztrációs költségekre. Miután ez megtörtént pillanatok alatt a károsult lett a líbiai fiú gyámja, és persze ő rendelkezett az örökségről is. Illetve rendelkezett volna, de ehhez először még Magyarországra kellett hozatni a pénzt egy bőröndben. Ezt egy biztonsági cég tette volna meg 2.500 USD-ért, viszont a hölgynek nem volt ennyi pénze, amit jelzett az ügyvédnek. Az ügyvéd pedig volt olyan nagylelkű és a 2.500-ból 1.500-at megelőlegezett számára. Így a pénzes koffer megérkezett a Liszt Ferenc Reptérre.  Sajnos főhősünk azonban még mindig nem vehette át, mivel hivatalos papírokra lett volna szükség a csomag „felszabadításához” is. Ez azonban további 1.900 USD-t kóstált volna, amire egy kisnyugdíjasnak már végkép nincs pénze.

Ekkor a sértett megüzente az érintetteknek, hogy bár tudja, hogy el fogja bukni az eddig elköltött pénzét, de sajnos nem tud többet fizetni, így nem tudja megmenteni a fiút. Mindeközben persze az „orvostól” és a „fiatal fiútól” is folyamatosan kapta az érzelmes leveleket, amik miatt már teljesen belelovalta magát az örökbefogadásba és mélyen az események hatása alá került. Mindez a kálvária végül 2.200 USD-ba került, ami mai árfolyamon több mint 600.000 Ft. Ez az összeg egy átlagos nyugdíjas számára kész vagyon.

A történet ezzel véget is ért volna, de a sértett családja tudomást szerezve a dologról rábeszélte a hölgyet, hogy kérje ki egy szakember véleményét az ügyről. Nem volt egyszerű, ami érthető is. Hiszen egy jólelkű nyugdíjas asszony számára annyira hihető ez a történet. Annak aki, még hisz az emberi jóságban és nem találkozott az emberi segítőkészség ilyen pofátlan kihasználásában, tényleg nehéz lehet megélni egy ilyen helyzetet.

Hogy történhetett meg mindez?

Azok a hivatásos csalók, akik hasonló átverések elkövetéséből élnek, nagyon jó pszichológiai érzékkel derítik fel áldozataikat. Remekül kommunikálnak és a csalások módszere is szinte tökéletesre kidolgozott. Felderítik, hogy mi az áldozat igazi gyenge pontja és azon keresztül férkőznek hozzá. Így volt ez a mi esetünkben is. Kézenfekvő volt, hogy egy családokat segítő nyugdíjast egy szegény sorsú háborús övezetből menekült gyerek megsegítésére próbálnak rávenni. De ugyan ezen az elven működnek egyébként,  a sajtóban az utóbbi időben elhíresült, „Unokázós csalások” is. Ha a csaló „ügyes” úgy forgatja a dolgokat, hogy a sértettek végül szinte már „vágynak rá”, hogy átverjék őket és el sem hiszik, hogy áldozatokká váltak. Ha a kiválasztott sértett bekerült a hálójukba onnan már nagyon nehezen fog tudni szabadulni. Pont azért, mert ő maga sem hiszi el, hogy becsapták. Sokszor még azok vállnak a szemében ellenséggé, akik megpróbálják megértetni vele, hogy átverés áldozata lett.

Az emberi természet pszichológiai törvényszerűségein túl másnak is szerepe van persze abban, hogy ezek a bűncselekmények így megtörténhetnek. A csalók - vagy talán az az egyetlen ember, aki történetünk összes szereplőjét egy személyben játszhatta - pontosan tudják ugyanis, hogy a távoli országok rendőrségei milyen hatásfokkal tudnak nyomozni ezekben az esetekben. Nagyon kicsi az esélye, hogy egy ilyen bűnözőt, hasonló helyzetben elfogjanak. De ha végül kézre is kerülne, vajon mit lehetne visszaszerezni tőle.

Mit tehetünk mégis ezekben az ügyekben?

Mint arra utaltam már, - írja a szakértő - ezekben az ügyekben a nagy távolságok, illetve a távoli országok jogrendje és sokszor a rendezetlen politikai helyzete miatt nagyon kicsi az esély egy eredményes nyomozásra. Vannak persze belföldön, vagy közelebbi országokban bonyolódó hasonló ügyek is, ahol már nagyobb az esélye a felderítésnek. Hogy mi áll a háttérben azt egy laikus sokszor nem tudja eldönteni. Ezért javaslom, hogy mindig forduljunk szakemberhez, kérjük ki a véleményét és lehetőség szerint tegyünk feljelentést az ügyben. Még akkor is, ha kevés a felderítés esélye. Egyrészt talán pont nekünk lesz szerencsénk, másrészt másokon is segíthetünk vele.

Fontos, hogy minden olyan dokumentumot, amit az ilyen ügyletekkel kapcsolatban kapunk, vagy küldtünk mentsünk el és lehetőleg nyomtassunk is ki. Ezeket csatolnunk kell a feljelentésünkhöz, ugyanis fontos bizonyítékai lehetnek annak, hogy mi és hogyan történt.

A magam részéről azonban ezeknél az ügyeknél is a megelőzésre helyezném a legnagyobb hangsúlyt. Hívjuk fel idősebb és ilyen ügyekben kevésbé tájékozott hozzátartozóink, ismerőseink figyelmét a hasonló esetekre. Ha tisztában vannak vele, hogy átverhetik őket, jobban oda fognak figyelni. Ezen kívül vegyük észre, ha szükségük van a segítségünkre, legyünk megértőek velük semmiképpen se nézzük le őket, azért ha ilyen esetbe keverednek, mert legközelebb nem fordulnak majd hozzánk segítségért. Sokszor ugyanis ők maguk is szégyellik, hogy becsapták őket, amikor végül kiderül az átverés.

Ezúton szeretném megköszönni a hozzánk forduló hölgynek, hogy hozzájárult ahhoz, hogy beszámoljak erről az esetről. Meggyőződésem, hogy sok sorstársának és potenciális károsultnak segített ezzel - zárul a CKR Webdetektív blogjának írása.