Levente Péter büszke kerti illemhelyére

[caption id="" align="alignleft" width="330"] Levente Péter: Született paraszt vagyok, emiatt a házam is igazi parasztház
[/caption]

– Amikor megvettük a telket, csak kétméteres gaz, egy kis faház és gyümölcsszárító volt rajta. A harmadik évben kétségbe estem: száz tő nyári orgonámból csak egy eredt meg. A kőoszlopon ülve sírtam. Nagy kalapban, kapával a vállán jött a harmadik szomszédom. Azt mondta, korán sírok: legalább öt év kell ahhoz, hogy a föld és a gazda összeszokjon. Igaza lett. Mára örökzöldek, levendulák nőnek a kertben – mesél a kezdetekről Levente Péter.
A bikaréti telek mellé tíz éve egy kiegyezéskorabeli vályogházat is vettek a faluközpontban. A család hét éven át azon dolgozott, hogy lakhelyük a mai formáját öltse.
– Született paraszt vagyok, emiatt a házam is igazi parasztház. Mindent magunk terveztünk, építtettünk. Körültekintő pontossággal találtunk ki mindent. A lejtős telken tizenkilenc terasz van: például a ruhaszárítónak, a sziklakertnek. Az is lényeges, hogy éppen három évre való tűzifa szárad a tárolóban, és mindig tudom, mikor melyiket kell eltüzelnem – mutatja büszkén a fásszínt a gazda.
A pontosan kitalált elrendezésnek mindenütt látni nyomát. A garázs oldalában kialakított szerszámos kamrában mindennek saját helye van. A kukának a vendégház oldalában van külön „kuckója”, hogy ne rontsa az összképet. A bontásból származó sitt pedig szánkódombbá alakult.
A legelső építmény, ami elkészült a házon kívül, az összkomfortos illemhely volt. Olvasólámpa, hideg-meleg ventillátor, kemping víztartályos kézmosó és könyvespolc is van benne.
– Ami lényeges, hogy a jobb oldalamon a Demokrata, a balon az Élet és Irodalom c. folyóiratok találhatók, hogy meglegyen mindkét oldal. Én meg középen fohászkodom: Add Uram, hogy meg tudjam különböztetni a természetest a  természetellenestől! – árulja el egyik  legszemélyesebb titkát a házigazda.

[caption id="" align="alignleft" width="330"] Itt dolgozik októbertől
[/caption]

Levente Péter úgy tud legjobban dolgozni, ha nyüzsögnek körülötte. Emiatt márciustól októberig a kertben van a dolgozószobája egy fedett teraszon, ahol egy asztal, és egy kanapé található. De a legkülönlegesebb bútor egy bányásztól vett régi szekrény, amelybe belevésték a legfontosabb eseményeket, például: „Március hetedikén tinó született”.
– Télen kénytelen vagyok beköltözni a házba, olyankor az ebédlőasztalt foglalom el. Ildikó (felesége: Döbrentey Ildikó) viszont csak nyugodt körülmények között tud dolgozni. A dolgozószobájában a nagy asztalon készülnek az Égbőlpottyant mesék és a grafikák. A paraván mögött egy ágy is van, ahol megpihenhet – beszél szokásaikról Levente Péter.
A művésznő nem mutathatta be saját maga a dolgozó szobáját, mert éppen a héregi gyerekeknek tartott művészeti rajz-szakkört az iskolában.
Ha belépünk a parasztházba, a konyhával egybeépült ebédlőbe jutunk. A plafonon láthatóak az eredeti, 1867-ben készült gerendák is. Amikor megvették a házat, ezeket álmennyezet fedte. 1285 szöget húztak ki, 1285 lyukat tömítettek, hogy eredeti állapotát visszanyerje. A falon régi cserépedények, egy kakukkos óra és a családi fotók láthatóak. Középen Levente Péter és Döbrentey Ildikó képe, az oldalukon pedig felmenőik fotói vannak. Így gyermeküknek, unokájuknak megmutathatják a családfát.
– Soha semmit nem örököltünk, a régi edényeket Erdélyből hoztuk. Egész életemben három tárgyra vágytam: egy hintaszékre, egy kakukkos órára és egy drótos szódásszifonra. Mindegyiket megkaptam az élettől, de mára csak az óra maradt meg. A szifont a lányunknak adtuk, a hintaszéket egy barátunknak – mesél tárgyaikról a művész.
A bejárattól jobbra, a könyvtárszobában a legfontosabb könyvek, az ABC-s könyv, a Biblia, a Világtérkép és a 2X2 szorzótábla vannak a fő helyen. A falon Döbrentey Ildikó és a család  többi tagjának festményei, fotói láthatóak.
Balra a volt pitvarba jutunk. A fő helyet egy régi lóca foglalja el, amelyen az eredeti tulajdonos: Serrers János neve és az évszám: 1856 olvasható.
A hálószobában egy hatalmas franciaágy van. Különlegessége, hogy a padláson találtak két szép, régi fejtámlát. Azoknak tolták a gyógymatracot, hogy a modern kényelem, és a klasszikus hagyomány harmonikusan találkozzon.
– A harminc év alatt nagyon megszerettem Héreget. Igazi ökumenikus falu. Itt nem gond, hogyha egy katolikus fiú egy református lányt vesz feleségül. Olyankor mind a két pap ott van az esküvői szertartáson. Nem adnám el sem a házat, sem a zártkertet. Itt nőtt fel a lányom, szeretek itt élni – zárja a beszélgetést Levente Péter.