Hatvanhat kicsi kocsi a kocsi Kocsi Múzeumban

Amikor belépünk a kocsi Kocsi Múzeum bejáratán, a látvány lenyűgöző. Egy fantasztikus bemutató és egyben közlekedéstörténeti múltidézés részesei leszünk azonnal. Dobos Gábor, az intézmény vezetője hagy időt az ocsúdásra, mielőtt magához ragadná a kezdeményezést...

– Valósághű, tartalmi szempontból teljesen autentikus – nyugodtan mondhatom – kézműves műalkotások – mutat az egymás mellett sorakozó makettekre. Meg merem kockáztatni, hogy még anyagukban is megegyeznek ezek az „apróságok” azokkal az eredeti járművekkel, amelyekről mintázták.

Egy-egy ilyen miniszekér elkészítése – csak saccolni tudunk – több hetet vehetett igénybe. Varga Ernő gyűjteménye csaknem százdarabos, és ennek most a kétharmada itt tekinthető meg.

– A „megjelenésük” sorrendjében a legkorábban a bronzkori harci szekeret használták – emeli ki Dobos Gábor, miközben kézbe is veszi a kétkerekűt. – A legfiatalabb lóvontatta alkalmatosságok a XIX. században, illetve a XX. század elején még futottak. Ekkorra teljesedik ki igazán hazánkban a hintógyártás, ám funkcióját döntően ez idő tájt el is veszti, hiszen a robbanómotorokkal vagy árammal hajtott szerkezetek, gépek kerülnek előtérbe. Az arisztokrácia azonban, mintegy úri huncutsághoz, még hosszú ideig ragaszkodott ehhez a járműtípushoz. Esetükben státuszszimbólumnak is nevezhetjük a hintók használatát...

A múzeumvezető kiemelte, hogy a település egy díszes oklevéllel ismerte el, köszönte meg a mester áldásos tevékenységét.

– Maradandót alkotott Varga Ernő – jegyzi meg házigazdánk. – Az eszmei értékük szinte felbecsülhetetlen, és egytől egyig gyönyörűek. Emellett azonban tovább bővül a szabadtéri, a kocsi szín alatti kiállítási anyag is. Hamarosan eléri az itt bemutatott járművek száma a húszat.

Kocsiritkaságok a szín alatt

Négy új jármű már helyet követelt magának a kiállított darabok között. Az egyik ilyen a Sarabán, a másik a Vésettáblás hajtókocsi, amely stílusában az Esterházy-hintók és a Czirákyak közötti átmenetet példázza. A Gavallér kocsival udvarolni jártak az urak. Ez volt a korszak „cabriolett-je”. Az oldalt járó gazdataliga jellemzője pedig, hogy kétkerekű és egy lovat fogtak elé.

Most várnak újabb nyolc szekeret. Négyet a Közlekedési Múzeumtól kapnak. Két darab felújításra vár, kettőt pedig egy magángyűjtő ajánlott fel.