Erdélyt ünneplik a románok

Bukarest 1918. december 1-je Románia nemzeti ünnepe, a román történelem legjelentősebb eseménye, ekkor ugyanis a román politikai elit nemzetgyűlést hívott össze Gyulafehérvárra, és ott a küldöttek kimondták Erdély egyesülését Romániával. Ezzel kezdetét vette az ezeréves magyar állam összeomlása, 1918 karácsonyán már Kolozsvárra masíroztak be a román csapatok. ­Az Er­dély elszakadását kimondó nagygyűlés megszervezéséhez Károlyi Mihály kormánya is hozzájárult, a korabeli magyar vasúti infrastruktúrát a románok rendelkezésére bocsátotta, pedig előtte már Jászi Oszkárnak a románok Aradon kerek perec kimondták, el akarnak szakadni Magyarországtól. Persze ennek a nemzetgyűlésnek semmilyen legitimitása nem volt, tehát ha Károlyiék nem eresztik szélnek a magyar katonákat, Erdély elcsatolása csak szavakban történhetett volna meg.

A ténylegesen bekövetkezett esemény tehát a román történelem legfontosabb dátuma, amelynek éppen jövőre ünneplik a centenáriumát. A központi román kormányzat grandiózus emlékművekkel és rendezvényekkel akar emlékezni a számukra fontos dátumra, sok helyen viszont a nagy esemény méltó megünneplése nem várt akadályokba ütközik.

A bukaresti Gyulafehérvár térre (Piaţa Alba Iulia) tervezett emlékmű felállítása valószínűleg késni fog – ha egyáltalán sor kerül rá –, ugyanis Ioan Bolborea szobrász már tavaly augusztusban jelezte: elképzelhető, hogy 2018-ban csak elkezdik a munkálatokat, és az évfordulóra csak egy makettet állítottak fel. Az előrelátó kormányzat és a román főváros vezetése már 2006-ban döntött ennek a műemléknek a felállításáról, s az akkori hírek szerint a művész neki is fogott a gigantikus nagyságú szobor elkészítéséhez. Egyébként Bolboreának az aradi Megbékélés Parkjában álló román dia­dalívet sem sikerült időben elkészítenie, így a park avatásának időpontjában azt is csak egy makett képviselte.

A bizonytalanság nem csak a fővárosban tapasztalható. A gyulafehérvári Egyesülés Múzeum termeibe sajtóinformációk szerint beesik az eső, a tárlat pedig ugyanabban az állapotban várja a centenáriumi ünnepséget, mint amilyen az ötvenéves évfordulón, 1968-ban volt.

Az Aradra tervezett, a román egyesülést szimbolizáló emlékmű körül kialakult események az eddigieknél is szövevényesebbek és bonyolultabbak. Itt 2007-ben írtak ki pályázatot egy emlékmű elkészítésére, amelyet Florin Codre szobrász nyert meg. A „három román fejedelemséget” jelképező, három egymásba fonódó, 18 méteres oszlopot, amelyek a talapzattal együtt 24 méter magasba nyúltak volna, a győztes pályázó nem szállította le határidőre, és sem őt, sem a neki átadott 700 millió forintnak megfelelő lejt nem találták. Amikor Codre végre előkerült, további anyagi támogatást kért a román államtól. A hatósági vizsgálatok és perek még mindig nem értek véget, de Arad polgármestere reménykedik benne, hogy a szobrot 2017. december elsején felavatják. Bár a szobrásznak sokkal jobban kellene félnie a történtek miatt a román igazságszolgáltatástól, mégis egy tavalyi cikk szerint attól tart, hogy ,,titkos magyar szervezetek” megrongálják alkotását.

A centenáriumról Lucian Boia román történész is azt írja – a román történelemfelfogásban ma már mitikus jelentőségűnek számító gyulafehérvári ,,Nagy Nemzetgyűlés” román résztvevői között a valóságban korántsem volt akkora nagy egyetértés Erdély jövőbeli helyzetét illetően, mint ahogy azt ma a román történelemtankönyvekben olvashatjuk.

Bár részletkérdésnek tűnhet, de a gyűlés nem helyettesíthette a népszavazást, itt ugyanis csak a megjelent románoknak volt joguk dönteni a hovatartozásról, nem Erdély valamennyi lakosának, s a megjelent erdélyi román vezetők meg is próbálták kijátszani az autonómiakártyát, tudva azt, hogy Erdély formában más, mint Románia, amelynek vezető politikusai már akkor is egységes nemzeti államról beszéltek. Pedig számukra is világos volt, hogy a Regáthoz csatolt tartományok mindegyike soknemzetiségű, még ha mindenhol többségben volt is a románság.

Centenáriumi bizottság szervezi a rendezvényeket

2016 tavaszán az akkori kormány törvénytervezetet készített a Román Királyság és Erdély 1918-as egyesülése centenáriumának megünneplésére. Vasile Dâncu akkori miniszterelnök-helyettes bejelentette: az évfordulós ünnepségek előkészítésére országos bizottságot hoznak létre, és centenáriumi biztost neveznek ki. Néhány konkrét oktatási programot is kiemeltek, többek között tervben volt, hogy három vagy négy év alatt minden romániai középiskolás diák eljusson Gyulafehérvárra az 1918. december elsejei nagygyűlés színhelyére.

Kőö Artúr -->