2012.01.04. 05:25
Igazi agyrém a plázastop
Számomra nyilvánvaló, hogy a Fidesz a plázatörvénnyel nem egyszerűen a magyar tulajdonú cégeket, hanem kifejezetten a kormánypárt holdudvarához tartozó kiskereskedelmi vállalkozásokat akarta a konkurenciát jelentő multikkal szemben helyzetbe hozni..., no, meg persze, a kereskedelmi ingatlanfejlesztéseket körülvevő korrupciót központosítani.
Jóllehet magam soha nem értettem egyet az országgyűlés által nem is oly régen megszavazott úgynevezett „plázatörvénnyel” – melynek értelmében 2012. január 1-jétől 2014 végég tilos a 300 négyzetmétert meghaladó kereskedelmi egységek építése, hacsak egy külön erre a célra létrehozott bizottság erre engedélyt nem ad –, addig nem akartam foglalkozni ezzel a nagyon-nagyon sokat és nagyon-nagyon sokak által kritizált jogszabállyal, amíg pontosan ki nem derül, hogy az imént emlíett grémium vajon milyen feltételek és szempontok alapján adhat majd felmentést az amúgy szigorú építési tilalom alól. Nos, bár a nemzetgazdasági tárcától már kiszivárgott a törvény végrehajtási rendeletének tervezete, nagyon sokkal okosabbak – sajnos – nem lettünk, minthogy a szabályozás finoman szólva is elnagyolt. Ami nagyjából világos, az az, hogy a 300 négyzetméternél nagyobb boltok felépítésére csak egy négytagú, Matolcsy György fennhatósága alá tartozó bizottság adhat engedélyt – két személyt a Nemzetgazdasági Minisztérium delegál, kettőt pedig a vidékfejlesztési tárca –, amely testület a döntéseit egyszerű szótöbbséggel hozza. És noha jelenleg azt is tudjuk már, hogy a kisebb, vagyis 300-5000 négyzetméter alapterületű üzletek esetében elég lesz beadni egy sima kérelmet, míg a nagyobbaknál egy hatástanulmány is szükségeltetik (amelyben egyebek mellett ki kell térni arra, hogy az új kereskedelmi létesítmény milyen hatást is gyakorol a környezetre, a helyi piacra, a lakosság életkörülményeire, és így tovább, és így tovább, és így tovább), a bírálati szempontokat – aligha véletlenül – ez idő szerint is igen sűrű homály fedi.
Aligha véletlenül – mondom –, ugyanis a plázatörvény ezer és egy sebből vérzik. Önmagában már az is elég érthetetlen, hogy a jogalkotó miért épp 300 négyzetméteres alapterületnél húzta meg a határt, elvégre a normális plázákban a raktárak is sokkal nagyobbak ennél, még izgalmasabb lenne azonban azt tudni, mi tette szükségessé magát a döntést. És minthogy ez ügyben a kormánytól, illetve a kormánypártoktól magyarázatot nem, csak magyarázkodást hallhattunk, jómagam élek a gyanúperrel, hogy Orbánék nem egyszerűen a hazai cégeket akarták az „ellenséges” multikkal, főként a Magyarországon is hihetetlen sebességgel terjeszkedő, német tulajdonú áruházláncokkal, elsősorban a legnagyobb konkurenciát jelentő Aldival és Lidllel szemben úgymond „helyzetbe hozni”, hanem a kifejezetten a Fidesz holdudvarához tartozó kiskereskedelmi vállalkozásokat. No, meg persze –ahogyan azt a rossz nyelvek (avagy inkább a jól értesültek?) mondják – e jogszabállyal lehetett a kereskedelmi ingatlanfejlesztések körüli korrupciót központosítani. (Na, nehogy már a vidéki suttyók nyúlják le a vesztegetési pénzeket.) Ám ha ezektől a dolgoktól eltekintünk, úgy ez a „buta törvény” (copyright Demján Sándor) csak és kizárólag kárt okoz, hiszen az amúgy is a padlón lévő magyar építőipar zsebéből durván 200-300 milliárdot húz ki – az imént meghivatkozott Demján Sándor cége például hazánk helyett Poznanban és Ljubljanában valósít majd meg nagyobb beruházásokat –, a költségvetést pedig mintegy 100-150 milliárd forint adóbevetételtől fosztja meg. Mindez azonban szemmel láthatóan a kutyát nem érdekli. Hiába no, a kereskedelmet is elérte a „forradalom”.