2012.01.11. 05:54
Fidesz népe, hej...!
Noha jómagam készséggel elhiszem, hogy a miniszterelnök és a Fidesz bármikor képes száz-, kétszáz- vagy éppen háromszázezer embert is az utcára vinni (sőt, ha Rákay Philipet kérik fel a show vezetésére, akár ötmillió szimpatizánsra is számíthatnak), mindazonáltal úgy vélem, egy tömegdemonstráció alapvetően aligha befolyásolhatja a történéseket.
Amikor Bayer Zsolt nem oly régen leírta azokat a kiszivárogtatásnak vagy – még inkább – egyfajta szondáztatásnak is nevezhető sorokat, miszerint „...lassan itt az idő, hogy kivonulunk az utcára száz- vagy sok százezren; a kormány mellett”, magam akármekkora összegben fogadtam arra, hogy hamarosan a Fidesz-vezérkarban is felvetődik majd egy szimpátiatüntetés megszervezésének a gondolata. Nos, igazam is lett, hiszen ha az hihetünk az egyik országos napilap információinak, úgy a miniszterelnök közvetlen környezetében is mind többször foglalkoznak azzal az elképzeléssel, hogy egy nagyszabású tömegdemonstrációval kellene jelezni a Magyarországon szolgálatot teljesítő külföldi diplomatáknak: „...komolyan veendő az Orbán Viktor mögötti kétharmad”. A terv természetesen nem véletlenül vetődött fel, hanem mert a hírek szerint az Orbánékon mind nagyobb és nagyobb a nyomás, hogy tudniillik nem a világ elől elbújva, nem hermetikusan elzárt épületekben kéne ünnepelgetni, miközben az utcákon tízezrek skandálják ütemesen, hogy „Viktor, takarodj!”, valamint, mert a kormányzó párt már meglehetősen régen hozott össze jelentősebb utcai rendezvényt: a tavaly március 15-i ünnepségbe belerondított a média, amely kiderítette, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szónokló Orbánt fizetett tapsoncok éltették, az elmaradt október 23-i megemlékezés pedig még ennél is sokkal kínosabb volt, hiszen kiderült, ha a miniszterelnök valamiért nem tud fellépni, égen és földön nincs más, aki komolyabb tömegeket lenne képes megmozgatni. Hogy aztán igaz-e az az értesülés, miszerint Orbán hagyományos februári országértékelése egyfajta „erődemonstráció” is lesz hazánk szuverenitása mellett, nem tudom, ám magam ezeknek az utcai „happeningeknek” nem sok értelmét látom.
Nem sok értelmét, mondom, és nem véletlenül, mert noha egyáltalán nem zárhatjuk ki, hogy a nemzetközi sajtóra és/vagy az Orbán-kabinetet bíráló külföldi kormányokra is hatással lenne egy hatalmas tüntetés, amiként azt is készséggel elhiszem, hogy a miniszterelnök, valamint a Fidesz bármikor képes száz-, kétszáz- vagy épp háromszázezer embert is az utcára vinni (sőt, amennyiben Rákay Philipet kérik fel a show vezetésére, akár ötmillió szimpatizánsra is számíthatnak), magam úgy vélem, mindezek alapvetően aligha befolyásolhatják majd a történéseket. Nem befolyásolhatják részint azért, mert azon országok kormányai, amelyek a demokratikus kereteket feszegető, a jogállami normákat vagy az Európai Unió nevezetes „Alapjogi Chartájában” lefektetett cikkelyeket sértő intézkedéseket kérik számon a „fülkeforradalmi” kormánytól (és itt most épp úgy említhetnénk a médiára és a jegybankra vonatkozó törvényt, mint a választásokkal kapcsolatos új jogszabályt, hogy a bíróságok és az Alkotmánybíróság ügyeiről már ne is szóljunk), akkor sem lesznek hajlandóak az elveik feladására, ha félmillió ember élteti a Pártot és a Vezénylő Tábornokot. De nem befolyásolhatják azért sem, mert a 2014-es választásokat nem az egyik vagy a másik oldal által az utcára kivezényelt seregek döntik majd el, hanem az e pillanatban még bizonytalanok többmilliós tábora. Azok, akiknek ez idő tájt az összes politikai erővel baromira tele van a hócipőjük, ám akik közül a legtöbben biztosan nem maradnak passzívak, amikor itt lesz az „ítélethirdetés” ideje. Úgyhogy rendezhet a Fidesz bármilyen színházat, csinálhat akármekkora felhajtást, a hatalom huzamosabb ideig való megtartása szempontjából túl sokat nem ér. Talán egy normális kormányzással kéne megpróbálkozni...