Minősítés itt, minősítés ott

Az okos ember egyebek mellett onnan ismerszik meg, hogy képes a saját korlátait reálisan felmérni, a hülye ellenben mindenkivel, így a nála sokkal erősebbekkel is nekiáll szkanderozni... – valami ilyesmi jutott az eszembe azon nyilatkozatok olvastán, amelyek a hazánkat is fenyegető nemzetközi hitelminősítőkről és hitelminősítőknek szóltak, és amelyek gazdái”, jelesül a miniszterelnök gondolatainak hű tolmácsolójaként ismert Szijjártó Péter és a rá – sajnálatos módon – mind jobban és jobban hasonlító Giró-Szász András egymásra igyekeztek licitálni. Félreértés ne essék, a népszerűnek erős jóindulattal sem nevezhető „országítészeket” senkinek, így Orbánnak és csapatának sem kell szeretni (megjegyzem, nem is szereti őket senki), ám amíg a befektetők nem Szijjártó és Giró, de még csak nem is Matolcsy vagy a magyar kormányfő véleményétől teszik függővé, kellenek-e nekik, és ha igen, milyen kondíciók mellett az állampapírjaink – amelyek hétfőn a nyakunkon maradtak –, a szóvivőknek nem kéne ilyen sok ostobaságot összahordani. Már az is sem volt semmi, amikor a Szijjártó – mondván, a magyar gazdaság teljesítménye, a kormány politikája és a költségvetési számok világosan mutatják, hogy nincs valódi ok hazánk leminősítésére – nekiállt a Fitch-csel és társaival vitatkozni, ám a nem is oly rég debütált  Giró-Szásznak még e produkciót is sikerült alulmúlni. A kormányszóvivő ugyanis az MTV egyik műsorában nem csupán arról elmélkedett, hogy a hitelminősítők rendkívül felületesek, de arról is, hogy „nem rendelkeznek jogosítvánnyal országminősítések végrehajtására, ezért csak és kizárólag cégeket minősíthetnének”.

Nos, ami az egész országok sorsára nagyon komoly befolyással bíró, ám olykor tényleg alaposan mellényúló (lásd a franciák esetét) hitelminősítők bírálatát illeti, az nagyon sok szempontból jogos, az azonban, hogy miféle jogosítványt és milyen alapon kér számon Giró-Szász, korántsem ennyire világos. Az államadósságot ugyanis nyugodtan, mindenféle „iparengedély” nélkül minősítheti bárki, elvégre az általuk kiállított „bizonyítvány” értékét úgyis az dönti el, hogy azt a befektetők hajlandóak-e – és ha igen, milyen mértékben – komolyan venni. No, és ha már itt tartunk, annyit feltétlenül érdemes megjegyezni, hogy voltak idők, amikor a Gyurcsány- és Bajnai- kormányt gyalázó Szijjártóék nem restelltek a Fitch, a Standard & Poor''s vagy mondjuk a Moody''s értékítéletére hivatkozni. Például, amikor 2008. júliusában Tállai András a hitelminősítők véleményére mutogatva kezdett el gazdasági fordulatot sürgetni („Hazánk újabb leminősítése a bizonyítéka annak, hogy a kormány cselekvőképtelensége miatt Magyarország egyre nehezebb helyzetbe kerül; a sorozatban negyedik – nagy hitelminősítő általi – leminősítés egyértelműen mutatja: gazdasági fordulat szükséges”), vagy amikor 2009. márciusában Navracsics Tibor a Fitchet és a Moody''s-t emlegetve állt ki a sajtó elé egy lehetséges magyar államcsődről beszélni. Na, szóval jómagam úgy gondolom, a kormánynak nem az a dolga, hogy a nemzetközi hitelminősítőkkel háborúzzon, hanem hogy a mai „roncsból” egy működőképes és prosperáló gazdaságot csináljon. Különösen, mivel a választók ezt kérik majd számon.

P. S.: Tegnap, e sorok megszületését követően, az EU úgy döntött, hogy a jövőben a hitelminősítőknek felelősséget kell vállalniuk az értékeléseikért, abban az esetben pedig, ha azok tévesek, a cégek perelhetők lesznek.