Matricaforradalom

„Nincsen az a rakott szénásszekér, amire ne férne föl még egy villával” – nagyjából valami ilyesféle filozófia vezeti az Orbán-kabinetet, amely most éppen azon gondolkodik, hogyan lehetne még inkább megsarcolni a hazai autóstársadalom tagjait, akik manapság amúgy is akkorákat szívnak, mint az a bizonyos torkos borz. Nem elég ugyanis a benzin és a gázolaj egeket ostromló ára (pedig hát, ellenzékben úgy, de úgy tudták Szijjártóék, hogy mit  kéne csinálni), nem elég az újjonnan bevezetett és aligha indokolható baleseti adó, most még a jelenleg érvényes útdíjrendszert is átalakítanák, értelemszerűen úgy, hogy a feneketlen zsáknak tűnő költségvetés néhány tízmilliárddal gazdagodjon. Nos, ha a kormánykörökből kiszivárgó (esetleg kiszivárogtatott) információknak hinni lehet, ez idő tájt két konkrét, illetve egy távolabbi elképzelés van terítéken. Az egyik variáció arról szól, hogy az eddig kizárólag az autópályák használata után fizetendő díjat a jövőben kiterjesztenék a főutakra is, míg a másik elgondolás szerint az autópályák azon részein is fizetni kellene (lásd az M1-es és M7-es budapesti bevezető szakaszát), amelyek mindmág ingyenesek voltak. A két terv közös eleme, hogy a 4 napos, tehát legolcsóbb autópálya-matricát megszüntetnék, arra ösztönözve, még pontosabban kényszerítve az autósokat és motorosokat, hogy 10 napos, havi avagy – még inkább – éves matricákat vásároljanak. Ez utóbbi azért érdekes, mert létezik egy olyan kormányzati törekvés – és erre utaltam, amikor a távolabbi (?) célokról beszéltem –, hogy az összes közlekedővel kötelezően megvetetnék az éves e-matricát, aminek az árát a mostani 40 ezer forintról 20 ezerre csökkentenék. Hogy aztán a fentebbi projektek közül melyik lesz a „nyerő” projekt, azt e pillanatban lehetetlen megmondani, ám hogy a közlekedőknek az eddigieknél is mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk, az egészen bizonyos.

Hogy miért? Nos, az ok meglehetősen prózai. Amint az tudott, a kormány 2013-tól szerette volna bevezetni a megtett úttal arányos autópályadíjat –mindez amúgy a Széll Kálmán Tervben is szerepel –, csakhogy a dologból (amelytől jelentős plusz bevételt reméltek) akkortól egészen biztosan nem lesz semmi. Hogy valóban a Fellegi Tamás vezette fejlesztési minisztérium ezzel kapcsolatos késlekedését bünteti-e Matolcsy György, ahogyan azt rebesgetik, nem lehet tudni, tény azonban, hogy a nemzetgazdasági tárca a 2012-es költségvetésben egyetlen árva fityinget se (!) biztosít a durván 30 ezer kilométernyi hazai közúthálózat fenntartására (az idén a mintegy 48 milliárdos autópályadíj-bevételek mellé érkezett még 40 milliárd forint költségvetési pénz), ami azt jelenti, hogy a hiányzó, súlyos tízmilliárdokat a Fellegi-féle minisztériumnak kell – méghozzá sürgősen – előteremtenie. Ez magyarázza azon elképzeléseket, amelyekről fentebb szóltam, köztük az éves e-matrica kötelezővé tételéről, ezáltal egyfajta adóvá alakításáról szóló kétségbeesett ötletet, amit viszont a polgárok felháborodástól tartva egyelőre aligha vezetnek majd be. Megjegyzem, a zúgolódást ezzel együtt sem lesz igazán egyszerű elkerülni, hiszen az újabb és újabb kormányzati sarcokat egyre nehezebb elviselni. Na, úgyhogy Orbánéktól ez az ajándék kerül majd a magyarországi autósok többmilliós táborának karácsonyfája alá. Még szerencse, hogy a megszorítások kora a szocialisták távozásával – mint tudjuk – lejárt.