Tolvajok, voltok, ítéletek

Noha valamennyiünk számára világos, hogy bírósági ítéleteket – legyenek bármilyen hasonlóak is az azok alapjául szolgáló ügyek – nemigen szabad összehasonlítani, hiszen ahány történet, annyiféle motiváció, enyhítő vagy súlyosító körülmény, időnként olyan elképesztő és nehezen magyarázható (avagy megmagyarázhatatlan) döntések születnek, hogy az ember mégis kénytelen megtenni ezt. Mondok is mindjárt két példát, hogy értsék, mire gondolok. Ott volt ugye, az egyik üzletből téliszalámit, kockasajtot, meg a fene se tudja, milyen apróságokat elcsenő Bakács Tibor esete (elkövetési érték: 4532 forint), amelynek végén a bíróság pénzbüntetéssel sújtotta az egykoron szebb napokat látott celebet, mondván, nincs szükség elzárásra, merthogy a Bakácsra kirótt 50 ezer forint éppen elegendő visszatartó erőt jelent. Amely véleménnyel akár egyet is értenék, ha nem olvastam volna pár napja egy másik szalámilopásos sztoriról, ahol a 42 éves elkövető, aki egy bevásárlóközpontból 26 rúd szalámit akart elcsórni (elkövetési érték: 29 ezer forint), nem jogerősen tíz hónap felfüggesztett szabadságvesztést kapott. És bár jómagam is tudom, hogy a büntetések nem feltétlenül úgy aránylanak egymáshoz, mint a 4532 a 29.000-hez vagy az 1 a 26-hoz, a két ítéletet ennek ellenére rendkívül különösnek tartom. Ám messze nem annyira, mint azokat, amelyek a tulajdonukat, illetve az életüket árammal megvédeni akaró polgárok ügyében születtek: amíg ugyanis a terményét a tolvajoktól óvó kesznyéteni Szoboszlai Barna – aki azért mégiscsak egy ember halálát okozta – nem csupán afféle „nemzeti hős” lett, de megúszta egy szolíd ejnye-bejnyével, addig a cigánygyilkosságok idején a házát és a családját az esetleges támadástól szintúgy árammal védő Bódi Gusztáv (az ő unokahúga volt a bűncselekmény-sorozat hatodik, kislétai áldozata) két év felfüggesztett börtönt kapott. 

Nos, bár egyáltalán nem vonom kétségbe, hogy ezek a verdiktek gondos mérlegelés, körültekintő, alapos, objektív és az összes részletre kiterjedő büntetőeljárás után, a vonatkozó jogszabályok betűjének és szellemének megfelelve születtek, mindazonáltal az emberek egy része (de az is lehet, hogy a többsége) számára mégis érthetetlenek. Igen, érthetetlenek, noha a bírósági döntések esetében nagyon fontos, mondhatni alapkövetelmény lenne, hogy azok ne ötletszerűek és esetlegesek, hanem következetesek, főként meg jól kiszámíthatóak legyenek. Konyhanyelvre lefordítva mindez nagyjából annyit tesz, hogy valamennyi állampolgárnak – tisztességesnek és kevésbé becsületesnek egyaránt – pontosan tisztában kell lennie azzal, hogy mely bűncselekményért mi és mennyi jár. Csakhogy kis hazánkban – nem utolsó sorban az említettekhez hasonló ítéleteknek „köszönhetően” – e téren finoman szólva is nagy a bizonytalanság. Ami nem csupán azért baj, mert aláássa az emberek igazságszolgáltatásba (jogszolgáltatásba?) vetett bizalmát, hanem mert mendemondákat, összeesküvés-elméleteket generál. Mint történt az a fentebbi esetekben is, amikor nyomban elindult a szóbeszéd, hogy Bakács és az öreg Szoboszlai amazokhoz képest azért úszták meg ilyen olcsón, mert az egyik ismert személy, a másik áldozata pedig „csak” egy cigány. És bár minden efféle feltételezés merő hülyeség, valamire azért kiválóan alkalmas: nevezetesen, hogy tovább amortizálja az igazságszolgáltatás amúgy is erősen megtépázott hitelét. Ugye, nem ez a cél...?