Sörrel-borral folyó T. Ház

Miközben Kövér László országgyűlési elnök nemcsak a dohányzást tiltotta be a Tisztelt Hában, de kérlelhetetlen szigorral csapott le az ülésteremben falatozó képviselőkre is (hadd tegyem hozzá mindjárt: nagyon helyesen), aközben mintha jóval elnézőbb lenne azzal az italozással szemben, amely a Parlament falai között folyik, s amelyről az egyik napilapunk számolt be a nyári szünet előtti utolsó ülésnapok tapasztalatai alapján. Nos, minthogy ezt a témát magam rendkívül fontosnak gondolom (különösen, mert újabb bizonyítéka, hogy a magyar honatyák „egyenlőbbek” az őket megválasztó hétköznapi halandóknál), érdemes három-négy mondatban felidézni a lap cikkét. Amiből ugyanis nem csupán az derül ki, hogy a parlamenti büfében az országgyűlési ülések idején is zavartalanul lehet alkoholtartalmú itókát, közelebbről sört és bort vásárolni (a pálinkát már száműzték a kínálatból), de az is, hogy a derék képviselők bizony ki-kiugranak két szavazás között egy pohárka valamire, hogy aztán újult erővel nyomogassák a gombokat. Ahogy azt egy alkalmazott elmesélte a lapnak, teljesen megszokott, hogy az országos dolgokkal foglalatoskodó (hölgyek) és urak munka közben is felhörpintenek ezt-azt, és ugyanerről beszélt egy fiatal ellenzéki képviselő is, mondván, a T. Házba kerülésekor alaposan meglepődött azon, hogy ott minden további nélkül lehet alkoholtartalmú italokat fogyasztani, utóvégre az ilyesmit minden munkahelyen tiltják. Itt ellenben tökéletesen szabad a pálya – tette hozzá –, és talán ennek „köszönhető”, hogy vannak olyanok, akik már kora délután nekilátnak az iszogatásnak. No, már most, hogy az  írás nem kis visszhangot váltott ki az olvasók körében, azon egy pillanatig sem csodálkozom, lévén a cikkben szóvá tetteket magam is mélységesen elítélendőnek tartom.

És itt nem kizárólag, sőt, nem elsősorban arról van szó, hogy a képviselők pityókásan vagy – ne adj'' isten – tök részegen szavazzák meg a különféle törvényjavaslatokat (jóllehet egyik-másik jogszabályunkról meglehetősen nehéz elhinni, hogy tiszta fejjel alkották), mint inkább a politikai elit tagjait megillető azon kiváltságokról, amelyeket teljesen lehetetlen megindokolni, és amelyek joggal irritálják az embereket. Ide tartoztak – többek között –a hosszú-hosszú esztendőkön át számla nélkül felvett költségtérítések, no, és természetesen ide kell sorolnunk a most tárgyalt poharazgatást is, ami ugyancsak felháborító..., már amennyiben nem fogadjuk el azon érvelést, hogy a parlament az a munkahely, ahol megengedett a munka közbeni (!) italozás. Aztán persze, igen izgalmas kérdés az is, hogy tudniillik az egész napos szorgoskodástól (és kortyolgatástól?) megfáradt képviselőink vajon taxival, sofőrrel, esetleg a tömegközlekedést igénybe véve jutnak-e haza, avagy simán becsüccsennek a kocsijaikba, élve, pontosabban visszaélve azzal a helyzettel, hogy esetükben a mentelmi jog okán korántsem olyan egyszerű a szondáztatás. A honatyák hozzáállásáról egyébként igen sokat elárul Harrach Péter azon nyilatkozata, amelyben a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője elmondta, nemhogy nem tartja elítélendőnek, ha valaki ebéd után elfogyaszt egy némi sört vagy bort, de ő maga is rendre megiszik déli étkezést követően két deci vöröset, ha a Parlamentben van, ha nem. Amely beismerés ugyan dicséretes őszinteségre vall, ám semmit nem változtat azon a véleményemen (sőt), hogy a magyar országgyűlés tagjai indokolatlanul sokat engednek meg maguknak. Mindez kifogástalan tövényhozói teljesítmény mellett sem tolerálható. Hát még így.