„Orbán-telep”, végállomás?

Alig hiszem, hogy azoknak a családoknak, amelyek nem is oly régen még saját – avagy csak a korábbinál szebb és tágasabb – otthonról álmodozva vettek fel devizahitelt, akár a legborzalmasabb álmukban is felötlött volna, hogy elkövetkezhetnek azok az idők, amikor egyszerűen nem marad más választásuk, mint összeszedni a holmit, kézen fogni a gyereke(ke)t, aztán elindulni a lakásukat és reményeiket veszített emberek számára létesített kormányzati (lakó)telepre, amely az Orbán-kabinet elképzelései szerint a koldusbotra jutottak utolsó mentsvára lehet. Mert bár amikor Orbán Viktor miniszterelnök a legismertebb hazai bulvárlapban megszellőztette a tervet („Családi házakban gondolkodunk, előkerttel, hátsó veteményessel, hogy ott dolgozgatva a családi kasszán is lehessen segíteni. Könnyűszerkezetes házak, amerikai típusú technológiával. Már a négyzetméter-kalkulációk is elkészültek. A házaspárok 40 négyzetméteres, az egygyerekesek 50, a kétgyerekesek 60, a háromgyerekesek 80 négyzetméteres családi házat kaphatnának.”), meglehetősen sokan úgy vélték – közöttük e sorok írója is –, hogy ezúttal is csak a szokásos ötletelésről van szó, tegnap kiderült, a Forradalmi Kormány nagyon is komolyan gondolja a dolgot. Olyannyira, hogy Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár már a részletekről is tájékoztatta a sajtó képviselőit, elárulva, hogy a „szociális családiház-építési program” névre keresztelt akció első üteme már ebben az évben elindulhat, amikor is a Budapesttől harminc kilométernyire lévő, kilencezer lelket számláló Ócsán épül meg az első telep. Igen, jól értették, az első, ugyanis a kormány számít rá, hogy – ahogyan Kovács államtitkár fogalmazott – a jövőben más helyszínek kijelölésére is szükség lehet. Ami minden kétséget kizáróan „nagyszerű” és további optimizmusra okot adó hír. Csaknem annyira, mint ez az ócsai projekt.

Félreértés ne essék, az természetesen az Orbán-kabinet javára szól, hogy ebben a tíz- és százezrek számára tragikus helyzetben megpróbál valamit tenni, mindazonáltal az imént ismertetett elképzelés több sebből is nagyon erősen vérzik. És itt nem csupán, sőt, nem elsősorban arról van szó, hogy a csődöt mondó devizahitelesek aligha ilyesféle kormányzati támogatásra  számítottak, amikor a választási kampányban Orbánék segítséget ígértek, és még csak nem is arról, hogy vannak, akik a kialakítandó telepeket már most „gettóknak” minősítik (ami persze, jókora túlzás, még ha a kitörés e helyről sem lesz könnyű), mint inkább arról, hogy a fene se tudja, ki által kiagyalt ötlet – remélem, nem Hegedűs Zsuzsa jegyzi – nincsen rendesen végiggondolva. A legnagyobb baj persze, nem az, hogy a sok száz avagy  sok ezer új helyi lakossal gyarapodó településnek nemcsak bérlakásokra van szüksége, hiszen óvodát, iskolát, orvosi rendelőt, stb., stb. még csak-csak lehet építeni – a munkahelyek dolga jóval fogósabb kérdés, elvégre állások, pénzkereseti lehetőségek nélkül az egész tervezet semmit sem ér –, hanem hogy a telepről való kikerülés útjairól-módjairól a világon senki nem beszél. Amit kizárólag két dologgal magyarázhatunk: az egyik, hogy Orbánéknak halvány fogalmuk sincs arról, mi is lesz a szerencsétlenekkel egy, kettő, öt vagy éppen tíz év múlva, a másik pedig – és ez a rosszabb opció –, hogy úgy vélik, az ócsai (alsópakonyi) lakótelep a nagy többség számára „végállomás”. És ami a legszomorúbb..., nem is biztos, hogy ez utóbbit illetően nagyot tévednek.