Mire futja nettó 47 ezerből?

Amikor közel három hónappal ezelőtt arról írtam, hogy az Orbán-kormány által afféle „csodafegyvernek” (hadd ne mondjam: megváltónak) tekintett közmunkaprogram csupán amolyan pótcselekvés, továbbá, hogy a leendő közmunkásoknak fizetendő bér legfeljebb az éhenhalás elkerüléséhez lesz elegendő, még magam sem gondoltam, hogy utóbbi kérdés milyen élesen vetődik majd fel, amint a kabinet elképzelései konkretizálódnak. Márpedig éppen ez történt, hiszen amióta a különféle közmunkák után járó bérekre vonatkozó kormányrendelet a Magyar Közlönyben megjelent, az összegek folymatosan a támadások kereszttüzében állnak. Hogy jogosan vagy sem, arra később még visszatérek, de előbb lássuk a vitatott számokat. Nos, az imént említett jogszabály szerint a közmunkaprogram teljes munkaidőben foglalkoztatottjai számára járó bruttó bér havi kifizetésnél 57 ezer forint – ami úgy 47 ezer forintos nettónak felel meg –, míg heti fizetések esetében 52 ezres bruttóról, illetve 43 ezres nettóról kell beszélnünk. (Megjegyzem, a szabályozás – mint az látható – kifejezetten a heti bérfizetésre ösztönöz, merthogy ezáltal a munkaadók egy-egy emberen havonta kereken 5 ezer forintot spórolhatnak, ami bizony egyáltalán nem elhanyagolható összeg.) Lehet persze, közmunkával ennél lényegesen több pénzt is keresni, hiszen azok után a munkák után, amelyek középiskolai végzettséget igényelnek, havonta bruttó 78 ezer forint jár (heti fizetésnél csak 72 ezer), ám ezekre nem igazán lesz mód, mert amiként azt a kormányfő korábban elmondta, a közmunkaprogramoknál elsősorban olyan tevékenységek jönnek szóba, ahol a 21. századi technológia helyett az emberi munkaerőt alkalmazzák; a csatornatisztítás, a gát- és víztározóépítés pedig sokkal inkább izmokat kíván meg, semmint érettségi bizonyítványt.

Ami már most az előbb említett kritkus hangokat illeti... A Magyar Távirati Iroda által megkérdezett szakszervezeti vezetők nem egyszerűen bírálták a kormányrendeletben rögzített béreket, de egytől egyik méltánytalannak ítélték azokat. Volt, aki annak a véleményének adott hangot, hogy ezek a pénzek semennyire sem ösztönöznek a munkára, lévén még a minimálbér összegét sem érik el (amely tény szerintem igen komoly alkotmányossági aggályokat is felvet), mások azt tartották fontosnak megjegyezni, hogy a munkaadók minden további nélkül visszaélhetnek a jogszabállyal (többek között a nem megfelelő minőségű munkát levonásokkal torolhatják meg), megint mások viszont azt tették szóvá, hogy az érdekképviseletekkel való egyeztetés – ahogy az hovatovább már megszokott – ezúttal is elmaradt. Nos, bár meggyőződésem, hogy ezek a megállapítások nemcsak jogosak, de azokat számos egyéb kifogással is kiegészíthatnénk (így például, hogy a közmunkák után fizetendő összegek sértik az „azonos munkáért azonos bért” elvet, avagy hogy a vállalkozások a minimálbéreseiket a kevesebbe kerülő közmunkásokra cserélik le), magam egy másik szempontra, jelesül a közmunkabér és az úgynevezett foglalkoztatást helyettesítő támogatás (leánykori nevén: bérpótló juttatás) különös viszonyára szeretném felhívni a figyelmet. Mert bár utóbbi összege mindössze 28.500 forint, ám ezért a pénzért az ég világon semmit sem kell csinálni, míg a közmunkások nem egészen 20 ezerrel többért egy hónapon át napi 8 órában „gályázhatnak”  (mondjuk kubikolhatnak, ha már hanyagoljuk a 21. századi technológiát), ami azért a nagyon sokadik ránézésre sem tűnik igazságosnak. Félreértés ne essék, én pontosan tudom, hogy a közmunkabérnek határt szabnak az ország gazdasági lehetőségei, ám ennek dacára is úgy vélem, ez az egész dolog nem lett kellőképpen véggigondolva. Holott igazán nem ártott volna. Mert ez azért mégiscsak köz-, nem pedig rabszolgamunka.