Egy hamis riport margójára

Miután a TV2 azonnali hatállyal kirúgta Barczai Gabriellát, a kereskedelmi csatorna Napló című, milliós nézettségű műsorának szerkesztő-riporterét, így akár azt is mondhatnánk, győzött az igazság, elvégre a rossz elnyerte méltó büntetését. Csakhogy a sztori messze nem ilyen egyszerű, ráadásul jó néhány tanulsága van. A történet ismert: a Napló stábja a napjainkban már-már ipari méretekben űzött terménylopásokról forgatott egy anyagot, amikor a riporternő és az őt kalauzoló mezőőr három „kukoricatolvajt” ért tetten. Ez aztán a párját ritkító újságírói mázli – gondolhatták a filmecske nézői egészen addig, amíg ki nem derült, hogy Barczaiék a szerencsének az ég világon semmiféle szerepet sem szántak. Először akkor kezdhettünk el gyanakodni, amikor Vujity Tvrtko, a Napló műsorvezetője arról számolt be, hogy a mezőőr nagyon csúnyán megvezette őket, hiszen „saját maga rendezte meg” a lopásos jelenetet. Később ezt erősítette meg a riporternő is, mondván, „jól megszervezett színjáték áldozatai lettünk”. A TV2 pedig egy határozott hangú közleményt adott ki, egyebek mellett azt írva, hogy „alaptalan, súlyosan sértő, a TV2 és a Napló című műsor hírnevét lejáratni szándékozó írások jelentek meg egy riport kapcsán”, továbbá hogy „teljes bizonyossággal kijelenthetjük, munkatársaink jóhiszeműen (...) a szakmai és etikai szabályok betartásával végezték munkájukat, miközben mások megtévesztésének áldozatai lettek”. Olybá tűnik azonban, a csatorna fene nagy magabiztossága nem tartott valami sokáig, ugyanis az imént idézett közleményt rövidesen egy másik követte, amiben már arról olvashattunk, hogy mivel „az összeállítást készítő szerkesztő-riporter részt vett az akció megszervezésében (...) „ezért a csatorna azonnali hatállyal megszüntette a munkaviszonyát”.

No, már most, ahogy azt a bevezetőben említettem, bár Barczai kirúgása azt a látszatot kelti, hogy a TV2 döntéshozói drákói szigorral torolják meg a hírhamisítást – vagy legalábbis sokkalta következetesebben járnak el a televíziónézőket félrevezető kollégájukkal szemben, mint történt a Daniel Cohn-Bendit-sajtótájékoztatót rendkívül primitív módon meghamisító Papp Dániel esetében, akit „jutalmul” a médiaszolgáltatás-támogató alap hír- és hírháttér-főszerkesztősége vezetőjévé neveztek ki –, a valóság közel sem ilyen szép. Nem szép egyfelől azért, mert a csatorna vezetése – akárcsak az elbocsátott újságíró – a botrány kitörését követően először összevissza hazudozott (megpróbálta a felelősséget az ügy miatt úgyszintén az állását veszítő mezőőrre hárítani), és csak az 1000 forintos „gázsiért” tolvajkodó férfiak rendőrségi kihallgatása után vallotta be az igazságot, no és persze, nem szép amiatt sem, mert erős a gyanúm, hogy a Barczaiék által eljárás módszer sokkal inkább nevezhető bevett gyakorlatnak, semmint kirívó és egyedi esetnek. És itt nem kizárólag arról van szó, hogy a kuriózumként tálalt anyagok egy részéről lesüt a mesterkéltség, a megrendezettség, de arról is, hogy magam ennyi, a sajtóban eltöltött év után pontosan tudom, mire visz rá újságírókat a (bulvár)médiában is folyó kegyetlen versengés, az, hogy minden nap újabb és újabb „szenzációt” kell produkálni. Annyira pedig senki nem lehet naív, hogy azt gondolja, mindez nem az ilyen-olyan vezetők hallgatólagos jóváhagyásával történik. Amiből viszont egyenesen következik, hogy a csatorna által bemutatott „gyalogáldozat” semmin sem változtat, merthogy bizonyára minden ugyanúgy megy tovább. Legfeljebb az eddigieknél (is) nagyobb lesz az óvatosság.