Aki sárral dobálózik...

Hogy Budai Gyula Elszámoltatási Atyaúristen vajon a jól megszolgált nyári pihenését tölti-e, avagy csak az eddigi turbófokozatból kisebb sebességbe kapcsolt, nem igazán tudom, annyi azonban tény, hogy az elmúlt esztendő tavaszától-nyarától ötpercenként „óriási” leleplezéseket produkáló egykori katonai ügyész az elmúlt időszakban szokatlanul nagy csendben van. Ami nemcsak, sőt, nem elsősorban azért baj, mert ez a semmittevés valahogy nem illik a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány által eddig diktált, tényleg szédületes munkatempóhoz, hanem mert a tavaly kormánybiztosi címmel felruházott Budai egy seregnyi olyan ügyet tálalt fel a szigorú felelősségre vonásokban reménykedő nagyközönségnek, amelyekről ez idő szerint az ég világon semmiféle információval nem rendelkezünk. Vagy tudja valaki, mi a helyzet az igen sokáig a Budai-féle tényfeltárások „zászlóshajójának” számító sukorói történettel, aminek kapcsán több mint fél éve azt mondta a főelszámoltató, hogy „Gyurcsány Ferenc ellen hamarosan büntetőeljárás indulhat”? És mi van az MTA Filozófiai Kutatóintézetének sok-sok tízmilliós támogatása miatt benyújtott feljelentéssel? Vagy Szilvásy György egykori titokminiszter festőművész apósának állami pénzből való kistafírozásával? No, és a taszári repülőtér hasznosításával, illetve ingóságaival kapcsolatos vizsgálattal? Vagy kérdezzem a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal volt elnökének autóbérlési esetét, ahol a kár állítólag eléri a hárommilliárdot, s amely ügyben Budai szintén feljelentést tett? Netán a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. dolgát, ahol folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés volt a gyanú? És bár a történeteket még nagyon hosszan sorolhatnám (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem felújításától a Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet furcsa szerződéskötési históriájáig), nem teszem, ugyanis erős a gyanúm, hogy Budainak – pontosabban az őt megbízóknak – valójában az ügyek megszellőztetése volt a fontos, nem pedig az, hogy kiderüljön az igazság.   

Igen, az ügyek megszellőztetéséről beszélek, mert noha az országgyűlési választások kampányában tett orbáni ígéretek közül talán a legfontosabb az MSZP-SZDSZ-kabinetek idején elkövetett bűncselekmények feltárása és természetesen a bűnösök szigorú felelősségre vonása volt, magam úgy látom, a dolgok korántsem úgy alakulnak, ahogyan azt a kormánypártok annak idején remélték. Mindez persze, legyen a Fidesz és a KDNP gondja (hiszen nekik kell majd megmagyarázniuk a választóiknak, hogy mi miért is úgy esett, ahogy), engem ugyanis ebben a históriában sokkal inkább az izgat, mi is lesz azokkal az emberekkel – így egyebek mellett a Budai által igen súlyos visszaélésekkel megvádolt, világszerte elismert filozófusokkal –, akik pillanatnyilag is viselni kénytelenek azt a bélyeget, amit a nem kis küldetéstudattal megáldott (vagy inkább megvert?) főelszámoltató gazdái rájuk ragasztattak. Vajon megtudjuk majd egyszer, valóban elkövették-e azokat a visszaéléseket, amelyekkel Budai meggyanúsította őket? Számít itt bárkinek is a megtiport becsületük és a megkérdőjelezett tisztességük? Aligha. És ez még akkor is elgondolkodtató, ha mindnyájan tudjuk, hogy a cél – ahogy arra már utaltam – messze nem az igazság kiderítése, hanem a kormánypártok vélt vagy valós ellenfeleinek a besározása és lejáratása volt. Ne értsenek félre, fogalmam sincs arról (igaz, másoknak sem), hogy a Budaiék által megnevezettek közül kik bűnösök és kik ártatlanok, egyet  azonban annál jobban tudok: jelesül, hogy – amiként azt a mondás tartja – aki sárral dobálózik, maga is besározódik. És hát, tényleg... Magam már látom is Budaiékon azokat a bizonyos foltokat.