Borsodi (erő)demonstráció

„A Fidesz a gazdagok, az MSZP pedig a cigányok pártja” – mondta tegnapi sajtótájékoztatóján Egyed Zsolt parlamenti képviselő, utalva az elmúlt hét szombatján tartott hejőszalontai demonstrációra, melyet a magát radikális politikai erőként meghatározó szervezet tartott úgymond „a cigányok által elkövetett bűnök, a hozzájuk köthető terror” elleni tiltakozásul. A jobbikos honatya szerint ugyanis a kormánypárt az ég világon semmit sem törődik a szegényekkel, míg a szocialisták „állandóan kiállnak a cigányok mellett”, holott Kelet-Magyarországon „pattanásig feszült a helyzet”, s gyakorlatilag megszűnt a közbiztonság. Egyed, a helyzet súlyosságát illusztrálandó, azt is elmondta még, hogy azt a nőt, aki a Hejőszalontán meggyilkolt asszony barátnője volt, és aki felszólalt a Jobbik megemlékezésén, „vasárnap éjjel szintén cigány származású elkövetők a saját lakásában megvertek”, azaz  egyetlen szó sem igaz abból, hogy az asszony egy régi haragosával ugrott össze, ahogy azt a borsodi rendőrkapitány állítja, aki – fejtegette Egyed – „politikai okból teljes mértékben aláveti magát a kormány elképzeléseinek és utasításainak”. Hát, hogy az MSZP mennyire „a cigányok pártja”, abba ezúttal nem mennék bele (sokan egyébként éppen azt kifogásolják – hadd tegyem hozzá: teljesen jogosan –, hogy a szocialisták nem képviseltették magukat Hejőszalontán, ellentétben például a Lehet Más a Politika, illetve az Amnesty International képviselőivel és aktivistáival), ám ami az újabb jobbikos (erő)demonstráció utóéletét és következményeit illeti..., nos, azt a magam részéről kifejezette tanulságosnak és elgondolkodtatónak, még inkább pedig figyelmeztetőnek vélem.

És itt természetesen nemcsak Anderkó József hejőszalontai polgármester tegnapi nyilatkozatára utalok, hogy tudniillik a helybéli jobbikos aktivisták vasárnap azzal fenyegetőztek, visszahívják a szombaton is a faluban lévő Nemzeti Őrsereg tagjait, mint inkább arra a helyzetre, ami a Vona-csapat fellépésének „köszönhetően” kialakult, és amiről a település első embere azt mondta, ha a Jobbik hisztériát és feszültséget akart kelteni, úgy elérte a célját, hiszen a falu tényleg felbolydult, jó páran pedig összevitatkoztak. Anderkó szerint az áldatlan állapotokat semmi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy tegnap egy csomó roma kisgyereket nem vittek a szüleik  óvodába, mivel látták, hogy az óvónő és a férje résztvevője volt a Jobbik fáklyás menetelésének. A kérdés már most nem az, hogy a kormánypárt népszerűségének csökkenéséből profitálni nem nagyon tudó Vonáék miért is újították fel a vidéki masírozásokat – abban ugyanis az összes szakértő egyetért, hogy nincs az a fegyelmezett, komolyan vett parlamenti munka, ami többet hozna a konyhára a jól bevált cigányozásnál –, mint inkább az, meddig is tűri a hatalom, hogy ilyen-olyan szabadcsapatok megpróbálják átvenni az állam szerepét. És bár a választ csak az Orbán-kormány tudja, magam jelzés értékűnek tartom Lázár János fideszes frakcióvezető minapi kijelentését, amely szerint a készülő alkotmány is világossá teszi, hogy az állami erőszak-monopólium „privatizálására” nincsen törvényes lehetőség, az ugyanis „szent és sérthetetlen”, amiből következően lezárható az a vita is, hogy különféle „gittegyleteknek van vagy nincs joguk Magyarországon föl-alá mászkálni, megfélemlíteni és terrorban tartani embereket”. Amihez nem is nagyon tudok mit hozzátenni. Hacsak azt nem, hogy magam sem mondhattam volna szebben.   

P. S.: Vizsgálatot indít a rendőrség a Jobbik hejőszalontai demonstrációján elhangzott beszédek miatt – jelentette be tegnap a parlamentben Kontrát Károly belügyi államtitkár. E tény ugyancsak arra mutat, hogy az Orbánék lassan-lassan kezdik megelégelni a jobbikos „fellépéseket”.