A IV. Béla Terv illúziói

Nem tudom, Önök hogy vannak ezzel, én mindenesetre egyre inkább úgy hiszem, hogy amennyiben a magukat politikusoknak nevező honfitársaink az ország irányításában árulnának el annyi tehetséget, ötletességet, mint a magyar haza mielőbbi fényre derítését és felemelését célzó ilyen-olyan programok elnevezésében, minket már réges régen afféle „közép-európai kistigrisként” tartana számon a világ, nem pedig egy öregecskedő pannon pumaként, aminek járni sincs ereje, nemhogy ugrálni és vadászni. Ott van először is a kormánypárt Széll Kálmán Terve, amiről a bemutatását övező csinnadratta ellenére sem tudunk túlságosan sokat (noha Schmitt Pálnak a két „l” betű miatt valószínűleg nem nyerte el a tetszését), no, meg persze, ott van a Jobbik által prezentált IV. Béla Terv, ami az azt a nagyközönség elé táró Vona Gábor szerint szintén Magyarország megmentésére hivatott. És bár várakat építeni ezúttal talán nem fogunk (hacsak légvárakat nem), a veszély – amint az a pártelnök szavaiból kiderült – ma sem kisebb, mint volt jó hét és fél évszázaddal ezelőtt, csak most nem a tatárok, hanem az  államadósság, a nemzetközi körülmények és az enyhén szólva is siralmas demográfiai adatok miatt van csapdahelyzetben az ország. Ám nincs baj – állítják Vonáék –, ugyanis a IV. Béla Terv megoldást kínál mindenre. Az államadósság ügyét például a Jobbik újratárgyalná – a cél az átütemezés, az ideiglenes fizetési moratórium és a hitelek részleges leírása lenne –, ha pedig mindez nem vezetne eredményre, következnének a kínaiak, akiknél Vonáék az adósságunk kedvezőbb feltételű kiváltását szeretnék elérni. És ha már amúgy is a nemzetközi ügyeknél tartunk... A IV. Béla Terv részint  felmondaná a lisszaboni szerződést (emellett népszavazást tartana annak tartalmáról), részint meg elkezdené egy úgynevezett Közép-Európai Unió gründolását, ami – vélik a Jobbikban – akár az Európai Unió alternatívája is lehetne. Ami meg a demográfiai bajokat illeti..., nos, a párt elképzelése, hogy a 3. gyermektől adókedvezménnyé alakítaná át a családi pótlékot.

A hangsúlyos pontok mellett természetesen szerepelnek egyéb elemek is a tervben, így – többek között – a devizahitelek forintosítása, progresszív adózás megvalósítása a miniszterelnök által világszabadalomnak titulált és ez idei évben bevezetett egykulcsos megoldás helyett, a Magyar Nemzeti Bank országgyűlési felügyelet alá vonása, valamint az úgymond „súlyosan alulszocializált” (értsd: cigány) tanulók számára bentlakásos iskolahálózat létrehozása. És mivel – olvashatjuk a dokumentumban – „a bevezetendő intézkedések egy része sértheti bizonyos társadalmi csoportok érdekeit (a terv készítői nyilván itt is a cigányságra gondoltak, csak próbáltak némileg szalonképesebben fogalmazni – S. I.), ezért szükségszerű egy 3.000 fős csendőrség felállítása”. No, már most, én egyáltalán nem vitatom, hogy a Jobbik valóban hisz a saját elgondolásaiban, sőt, még csak azt sem, hogy a Vonáék által felsorakoztatottak tényleg súlyos problémák, mindazonáltal magam a IV. Béla Tervet nem egyszerűen illuzórikusnak, de a valóságtól, a realitásoktól jócskán elrugaszkodottnak gondolom. Ott van mindjárt az államadósság újratárgyalása, amely bár sokak szemében talán jó ötletnek tűnik, de ami – ahogy erre a parlamentben a közelmúltban a kormányfő is utalt – nagyon komoly károkat okozna az országnak, a kínai projekt pedig még ennyi szót sem érdemel, mert az a vicc kategóriája. És hát, ugyanez érvényes a „Közép-Európai Unió” létrehozását célzó javaslatra is, amire a szomszédos országok bizonnyal már csak amiatt is vevők lennének, mivel annyira a szívükbe zárták a trianoni határok ügyét feszegető Jobbikot. Az MNB fölötti gyámkodás és a nyilvánvalóan a cigányok megfegyelmezésére szolgáló csendőrség dolgát pedig ez alkalommal inkább nem minősíteném. Na, úgyhogy nekem meglehetősen komoly fenntartásaim vannak a Jobbik programjával szemben. Mert ha azt nem is állítom, hogy az egészet jóval találóbb lett volna mondjuk II. (Vak) Béláról elnevezni, úgy vélem, ezzel a tervvel nem (sem) lennénk kinn a vízből.