Világszabadalom és bérbukta

Ha jól látom a dolgot, a kormányzat erőfeszítései ma már nem elsősorban arra irányulnak, hogy továbbra is megpróbálják elhitetni az emberekkel, a hatalmas csinnadrattával bevezett új adórendszerrel senki nem jár rosszul – mindez a januári fizetések kézhez vétele után fölösleges is volna –, mint inkább arra, hogy a százezrek által most megtapasztalt bércsökkenésért a felelősséget a munkáltatókra tolja. Hogy az egységes, 16 százalékos kulcs alkalmazása (amelyhez az adójóváírás jelentős „lefaragása” és a jogosulti kör szűkítése társult) tényleg elhibázott intézkedés volt-e, amint azt sokan állítják, annak az eldöntésére ezúttal nem vállalkozom, az azonban biztos, hogy kis hazánkban ez idő szerint szép számmal akadnak olyanok, akik a „forradalmi” adóváltozások nyomán nem foglalják imáikba a Fidesz nevét. Szép számmal, mondom, és akkor még igen visszafogottan fogalmaztam, ugyanis az egyik gazdasági napilapunk számításai szerint a munkavállalók negyede, azaz nagyjából 1 millió (!) ember bukott ezzel a hungaricumnak is nevezhető, „senki nem jár rosszabbul”-féle szisztémával. (A valóságban természetesen sokkal több adózó számára hátrányos az új rendszer, csak a gyermekkedvezmény kompenzálja a veszteséget..., következésképpen igazán nagyot a bruttó 300 ezer alatt kereső gyermektelenek szívnak, így az anyagi javakban amúgy sem dúskáló fiatal házasok, pályakezdők, stb.) A kérdés már most nyilvánvalóan nem az, miért is állították Szijjártóék az utolsó pillanatig, hogy senki nem visz majd kevesebb pénzt haza – főként, hogy adószakértők tucatjai hívták fel a figyelmet a 300 ezer alatt keresők (az szja-fizetők 85-90 százaléka tartozik ide) helyzetére –, hanem az, mit akar, még inkább pedig, hogy mit tud tenni a kormánypárt „kárenyhítés” gyanánt.

Nos, ha engem kérdeznek, azt kell mondanom, nem sokat. Már legalábbis a magánszektorban, ahová nem igazán ér el a hatalom keze. Jó, jó, én is tudok Lázár János és az úgynevezett adómonitoring bizottság vezetésével megbízott Rogán Antal fenyegetőzéseiről (a frakcióvezető példának okáért azt fejtegette, hogy „vagy segíteni kell a vállalkozásoknak, vagy nyomást kell gyakorolni rájuk, világossá téve, hogy a béremelést nem fogják tudni megúszni”, Rogán pedig arról beszélt, hogy „a kormány és a Fidesz-KDNP képviselőcsoportja a magánszférában is nyomást gyakorol azért, hogy a béremelési ajánlásban foglalt bérfejlesztést végrehajtsák”), mindazonáltal ezt a bizottságosdis bóhóckodást – Rogán Tónistul, zöld számostul – sima parasztvakításnak gondolom..., pláne, mert a most orvosolni akart állapot nem kis részben a kormány balfaszságának „köszönhető”. És itt nemcsak, sőt, nem elsősorban arról van szó, hogy Orbánék folytonosan lehurrogták a miniszterelnök által több alkalommal is „világszabadalom”-nak nevezett új adórendszer bírálóit (megjegyzem, túlságosan sokan aligha vásárolják meg a licenszet), mint inkább arról a megállapodásról, amely az Országos Érdekegyeztető Tanácsban köttetett, és amelyre most mint minden bajok forrására szoktak hivatkozni, felróva a munkáltatóknak, hogy nem tartják be a 4-6 százalékos bruttó béremelésre vonatkozó egyezséget. No, dehát miért is tartanák be, ha minderre nem kötelezi őket semmi; hiszen amíg a a minimálbér esetében 6,1, a garantált bérminimumnál pedig 5 százalékos emelésről állapodtak meg a felek, addig a Rogán által most felemlegetett  4-6 százalékos béremelés csak ajánlásként fogalmazódott meg, így ennek az elmaradását aligha lehet számon kérni. Tisztában vannak ezzel persze, Rogánék is, ám nekik mégiscsak kell mondaniuk valamit, ha már egyszer  tenni semmit sem tudnak. Ha tudnának, nem alakítottak volna bizottságot.