Adósság, felelősség, megszorítás

Amilyen jó eséllyel fogadhattunk arra, hogy a Fidesz a már hosszú-hosszú hetek óta emlegetett megszorítócsomag bejelentése előtti néhány napban  alaposan ráerősít majd az elmúlt esztendők szociálliberális kormányainak felelősségéről szóló kommunikációjára – lásd a miniszterelnök facebookos eszmefuttatását az „irtózatos államadósságáról”, ami Magyarország egyik veszedelmes (ha nem éppen a legveszedelmesebb) öröksége –, legalább annyira biztosak lehehettünk abban is, hogy rövidesen felbukkan Szijjártó Péter örökös szóvivő, úgymond „aprópénzre” váltani Orbán Viktor szavait. Nos, éppen így történt, már amennyiben Szijjártó – aki ezúttal nem Orbán szinkronhangjaként, hanem a számvevőszéki bizottság egyik alelnökeként állt a sajtó elé –  egy sajtótájékoztatón nem csupán azt közölte, rövidesen parlamenti albizottság vizsgálja majd, kik és miért adósították el hazánkat „végletesen, drámaian az elmúlt nyolc évben, a Gyurcsány-korszak alatt”, de annak a lehetőségét is felvetette, hogy az általa „a legnagyobb politikai bűnnek” titulált eladósodással összefüggésben a politikai konzekvenciákon túlmenően az érintettek bünetőjogi felelőssége is szóba kerülhet. És hogy a kellő érzelmi töltet se hiányozzon a sajtótájékoztatóról, Szijjártó rögvest egy szólást is bedobott, mondván, az ország eladósításának felelőseit már csak azért is minél előbb szükséges felderíteni, mert miközben a polgárok a mindennapok során viselik (ha nem inkább: nyögik) a hosszú esztendők alatt felvett hitelek terheit, addig azok, akik mindezt okozták, „élnek, mint Marci Hevesen”.

Nos, mint mondtam, magam tökéletesen megértem, hogy a kormánypárt az adósságállomány dolgának napirenden tartásával próbálkozik. Egyfelől ugyanis tényleg komoly tehertételről van szó, ami valósággal gúzsba köti az országot, másfelől az „átkos örökség” segíthet megmagyarázni azokat az intézkedéseket, amikről Orbán Viktor holnap beszél majd, s amelyeket tetszés szerint nevezhetünk reformoknak avagy éppen megszorításoknak. Aztán ugye, arról se szabad elfeledkezni, hogy a Fidesz-féle elszámoltatás legfőbb célpontja Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök (nem véletlen, hogy Budai Gyula naponként számol be valamely szenzációs leleplezésről, nem elfelejtve megemlíteni, hogy a szálak Gyurcsányhoz vezetnek), ezért egy csöppet sem csodálkozhatunk, ha Szijjártók az ország eladósításáért való felelősséget teljes egészében igyekeznek a mostanság a szokásosnál is sokkal aktívabb szocialista politikus nyakába varrni. Ami mellesleg nem lesz egyszerű. Mert ha azt ez idő szerint lehetetlen is megmondani, hogy a Papcsák, Balsai, Budai triumvirátus által emlegetett ügyek valamelyikével sikerül-e Gyurcsányt megfogni, azt teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy  adósságcsinálásért (amiből amúgy – ha nem is egyforma mértékben – az összes kabinet kivette a részét, beleértve Orbán Viktor első kormányát is) senkit nem vonnak majd felelősségre, miután a ma hatályos jogszabályok mindezt nem teszik lehetővé. Hogy rendben van-e így, azon persze, lehet vitatkozni, mindenesetre a kétharmados parlamenti többséggel felruházott Fidesz bármikor alkothat olyan törvényt, ami megakadályozza, vagy ha ez nem sikerül, akkor szankcionálja a mértéktelen hitelfelvételt. Ám meg kell mondanom, hogy magam ebben az ügyben nem a büntetőjogi, hanem azt a politikai felelősséget hangsúlyozom, amit a választópolgárok mondanak ki négyévente. Annál komolyabb visszatartó erő ugyanis aligha létezik.