Hírek

2010.12.27. 05:41

Tovább osztották a kormányt

Szeretet ünnepe ide vagy oda, a külföld rendületlenül osztotta a magyar kormányt a minap elfogadott – és sokak szerint az uniós szabályozással több ponton is ellentétes – médiatörvény miatt. És bár Orbánék próbálták menteni a menthetőt, a hivatalos magyarázatok (magyarázkodások) elég vérszegények voltak.

Stanga István

Ahogy a dolgokat elnézem, a külföld nem igazán volt tekintettel a szeretet ünnepére, így aztán a különféle nációkhoz tartozó politikusok és újságírók a szenteste előtt épp olyan lelkesen s fáradhatatlanul osztották a jelképes pofonokat az Orbán-kabinetnek az Európa-szerte komoly vitákat generáló médiatörvény okán, mint az azt megelőző napokban. És bár a kormányzat a legelején megpróbálta bagatellizálni a történteket, mondván, ez nem így zajlott, az nem úgy fogalmazott, amott egyáltalán nem az hangzott el – és különben is: itt a magyar balliberálisok újabb ármánykodásáról van szó –, az újabb és újabb ütések világossá tették, hogy a baj annál nagyobb, mint amilyennek Orbánék látják és láttatni szeretnék. Mert ha a valamennyiünk által őszintén tisztelt és csodált Szijjártó Péter Jean Asselborn véleményét el is intézhette azzal, hogy a luxemburgi külügyminiszter echte szocialista, a Timesra mégsem mondhatta ugyanezt, noha Európa talán legpatinásabb konzervatív napilapja nem sokat udvariaskodott, amikor a hazánkról szóló írásának „Az új magyar médiakorlátozások sértik a szabadságjogokat és az európai értékeket” alcímet adta. Szintúgy nem volt tekintettel Orbánék érzékenységére a Fidesz egykori testvérpártja, a polgári liberális FDP se, amelynek egyik képviselője, Alexander Alvaro kétségesnek nevezte, hogy egy olyan ország, amely megkísérli elhallgattatni a kritikus médiát, vajon jogosult-e meghatározni az Európai Unió politikáját, míg Jürgen Trittin, a német zöldek frakcióvezetője egyenesen felszólította Guido Westerwelle külügyminisztert, hogy Berlin vagy az unió révén vagy pedig egyoldalúan vezessen be különféle intézkedéseket Budapesttel szemben. És ha esetleg ennyi nem lett volna elég, Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke már hivatalosan is érdeklődött a médiatörvényről a kormánynál, mivel szerinte „a jogszabály sértheti az uniós szabályozást”.

Ám hiába a sorozatos bírálatok, egy virtigli forradalmi kormány nem adja meg egykönnyen magát. Bizonyság erre Szijjártó Péter, aki kollégájának, a német kormány helyettes szóvivőjének a gondolatait úgy kommentálta, hogy a hazai sajtó tévedett, illetve rosszul fordított, mert Berlin valójában nem kritizálta a médiatörvényt. Csakhogy a mi kisebbik Pinokkiónk ismét  elszámította magát, hiszen Werner Hoyer külügyi államtitkár már másnap megerősítette Németország álláspontját, kijelentve, hogy „...az új magyar médiatörvény nem vet jó fényt a közelgő magyar EU-elnökségre”, illetve, hogy a magyar szabályozás az unió szellemiségével semmiképpen se fér össze. De lukra futott maga a magyar miniszterelnök is, aki azt fejtegette, hogy „...a szegény német kancellárasszonyt kabátlopási ügybe keverték”, hiszen „nem mondott szegény semmit”, csak „a német kormány helyettes szóvivője mondta azt, hogy egyébként egy európai uniós tagállamnak be kell tartania az uniós normákat, és nagyon remélik, hogy Magyarország is így tesz majd”. Amely Orbán-szöveg ugyan jól hangzik, ám semmi köze a valósághoz, hacsak nem feltételezzük, hogy a német kormány helyettes szóvivője Angela Merkel tudta nélkül, magánszorgalomból szólt be az EU leendő elnökének..., ám erre – figyelembe véve, hogy még egy Szijjártó kaliberű szóvivőcske se mer akciózni a főnöke háta mögött, nemhogy egy fegyelemre nevelt germán – elég kevés az esély. No, és ha már Orbánnál tartunk... A miniszterelnök a Hír Tv-nek nyilatkozva nemcsak azt mondta, „eszünk ágában sincsen” megváltoztatni a vitatott médiatörvényt, de azt is, hogy „nem vagyok hajlandó rezgő lábszárral viszonyulni a parlamenti vitákhoz vagy a nyugati visszhanghoz”. Ami bár nagyon dícséretes dolog, korántsem meglepő, ugyanis az az Orbán, aki már évekkel ezelőtt rájött, hogy a T. Ház ellenzék nélkül is működik, most akár azt is nyilatkozhatta volna, hogy nincs nekünk szükségünk se Európára, se a világra. Ráadásul igaza is lenne. Mert például Észak-Koreában is van élet.

P. S.: A posztban természetesen nem térhettem ki a médiatörvényt érintő összes írásra. Ám a fent idézettekhez hasonló véleményeket fogalmazott meg – egyebek mellett – a Financial Times, az Amnesty International, az Economist, a Deutche Welle, a Wall Street Journal, a BBC, a Bloomberg, a Daily Mail, a Spiegel, a Die Welt, a Le Figaro, a CNBC, a Businessweek, az EUobserver, hogy a szomszédos országok sajtóját már ne is említsük.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!