2010.10.06. 05:30
Hende Csaba azt üzente...
Tudom, hogy a konzervatív politikusok zöme erős vonzalmat érez a nagy és erős hadseregek iránt, ám nem hiszem, hogy hazánk – tekintettel a NATO-tagságunkra, és mert a környező országok többségével elég régen azonos a katonai és/vagy politikai-gazdasági szövetséghez tartozunk – ma olyan biztonsági kihívásokkal nézne szembe, amelyek indokolnák Hende Csaba honvédelmi miniszter ambíciózus elképzeléseit.
Ha akad majd egykoron valami, ami miatt a meglehetősen dicstelen véget ért Szabad Demokraták Szövetségére emlékezni fogunk, úgy az bizonnyal a kötelező sorkatonai szolgálat 2004-ben való eltörlése, amely intézkedés akkortájt nemcsak a többi párt, de a közvélemény maximális támogatását is bírta. Olyannyira, hogy a Fidesz a 2006-os országgyűlési választásokkor szerette is volna „lenyúlni” a liberálisok érdemét – azt gondolva, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, és hogy a fiataloknak halvány fogalmuk sincs arról, kinek is köszönhető a „katonásdi” likvidálása –, ám olyan nagy volt a felzúdulás, hogy a párt kénytelen volt felhagyni e tisztességesnek aligha nevezhető kampányfogással. Hogy a Fidesz a lelke mélyén is egytértett-e az SZDSZ ötletével, az számomra mindmáig nem egészen világos (Orbán Viktor mindenesetre ezerszer elmondta már, hogy szerinte a hadseregben eltöltött hónapok kifejezetten jót tesznek a fiatalembereknek), az azonban biztos, hogy Hende Csaba néhány napja nemes egyszerűséggel „felelőtlen döntés”-nek titulálta a sorkatonaság megszüntetését. A honvédelmi tárca vezetője azonban nem ragadt le a közel hat esztendővel ezelőtt történtek bírálatánál, hanem azt is elmondta, hogy bár az Orbán-kormánynek esze ágában sincsen újra kötelezővé tenni a katonai szolgálatot, szándékukban van 2014 végéig megszervezni és felállítani a Magyar Honvédség mintegy 6-8 ezer főből álló önkéntes haderejét, ugyanis „a haza védelme nemzeti ügy”, továbbá mert „amelyik ország nem tartja el a saját katonáit, az más országok katonáit fogja eltartani”. Nos, ami engem illet, én természetesen megértem, hogy akadnak olyanok, akik minden fenntartás nélkül képesek lelkesedni az olyasféle Hende-kijelentésekért, miszerint most „újra hadat szervezünk”, magam azonban az istennek se látom be, mi okból is kellene nekünk egy viszonylag jelentős önkéntes haderővel rendelkeznünk.
És itt – értelemszerűen – nem csupán, sőt, nem elsősorban arról van szó, amiről Juhász Ferenc, a szocialista párt valamikori honvédelmi minisztere egy rádiós interjúban szólt, hogy tudniillik a Hende által említett önkéntes haderő fennartása „irreálisan drága” lenne (ámbár egy nyakig eladósodott országban, ahol az elmúlt esztendők kizárólag különféle megszorításokról szóltak, ez sem lehet mellékes szempont), hanem arról, hogy a lelkes, ám képzetlen önkéntesek helyett összehasonlíthatatlanul praktikusabb – nem mellékesen pedig sokkal hatékonyabb – jól képzett profikra támaszkodni. Ami már most a Hende Csaba által elmondottak elvi vonatkozásait illeti... Azzal magam is tökéletesen tisztában vagyok, a konzervatív politikusok jó része valamilyen rejtélyes okból rendkívül erős vonzalmat érez a nagy és erős hadseregek iránt, ugyanakkor nem gondolom, hogy Magyarország – tekintettel a NATO-tagságunkra, továbbá mert a környező országok döntő többségével már elég régen azonos a katonai és/vagy politikai-gazdasági szövetséghez tartozunk – ez idő tájt olyan komoly biztonsági kihívásokkal nézne szembe (eltekintve persze, a terrorizmustól, de annak „kezelésére” ott van a most alakult Terrorelhárítási Központ), amelyek indokolhatnák a honvédelmi tárca vezetőjének amúgy igazán ambíciózus elképzeléseit. Ha pedig figyelembe veszem, hogy a napjainkban vívott harcokban mekkora jelentősége van a modern (hadi)technikának, és hogy milyen „mérleggel” is zártak a mindenkori magyar hadseregek az elmúlt évszázadok háborús konfliktusaiban..., nos, akkor még kevésbé értem, miért van szükség egy önkéntesekből toborozott (operett)haderőre. No, dehát nem is ez a fontos, hanem hogy Hende Csaba érti. Remélhetőleg.