Elnézést, Balsai úr, ez az ítélet(?)

Gondolom, mindnyájan emlékeznek Bacsó Péter örökbecsű mozijának, „A tanú”-nak arra a jelenetére, amelyben Virág elvtárs átad egy paksamétét a koronatanú Pelikánnak, mondván, nem árt, ha a tárgyalást megelőzően  egyszer azért még átnézi a vallomását. Pelikán neki is lát a dolognak, ám épphogy csak belepillant az iratokba, megszólal: – Elnézést, Virág elvtárs, de ez az ítélet! Na, nekem elsősorban ezt a történetet juttatta az eszembe az a sajtótájékoztató, amelyet Balsai István egykori igazságügy-miniszter, a 2006-os őszi rendőri intézkedéseket vizsgáló miniszterelnöki megbízott tartott arról, meddig is jutottak el az akkori események tisztázása során, s amelyen enyhén szólva is furcsa dolgok hangzottak el. No, nem feltétlenül arra gondolok, hogy Balsai ezúttal is felvetette a négy esztendővel ezelőtti történésekben komoly szerepet játszó főrendőrök, többek között Gergényi Péter, Lapid Lajos, Szabadfi Árpád és Dobozi József esetleges felelősségét (ez ugyanis bőven benne volt a kalapban), és még csak nem is arra, hogy a kormányfői megbízott burkoltan bár, de ismét bírálta a 2006-os ügyeket tárgyaló bírákat („elgondolkoztató, ha 147-ből 144-szer tévednek”), illetve hogy azt mondta, szerinte újra kell majd indítani a különféle jogsértéseket elkövető rendőrök elleni eljárásokat, mint inkább azokra a kijelentésekre, amelyek Gyurcsány Ferencre, a szocialisták egykori első emberére, aki a kérdéses időszakban Magyarország kormányfője volt. Mert noha azt eddig is tudtuk, hogy Orbánék számára korántsem az imént említett tábornokok jelentik a fő célpontot, hanem az egyes számú közellenségként elkönyvelt Gyurcsány, mégiscsak különös, hogy Balsai úgy állt ki a nyilvánosság elé, hogy egyetlen konkrétummal sem támasztotta alá a volt miniszterelnökkel kapcsolatos állításait, vádjait, sejtetéseit (nem kívánt rész törlendő).

Mert ha azt az érvelést még úgy-ahogy hajlandó is lennék elfogadni, hogy ennyi molyolást követően – gondolok itt a látványos bizottsági ülésekre és meghallgatásokra, nem különben az ugyancsak teátrális idézgetésekre és üzengetésekre – már éppen ideje volt valamit mondani, azt meglehetősen különösnek tartom, hogy egy hatalmon lévő párt megbízottjának tényekre nem, csupán szóvirágokra, általánosságokra futja. Mert hát, mit is tudunk meg az olyasféle kijelentésekből, hogy ha majd Balsaiéknak sikerül szert tennniük a ma még hiányzó – főleg nemzetbiztonsági – dokumentumokra, „a napnál is világosabb lesz, hogy Gyurcsány Ferenccel szemben is el kell rendelni a nyomozást, és meg kell állapítani a felelősségét”? Az ég világon semmit, hacsak azt nem, hogy Balsai és munkatársai az átlagosnál sokkal nagyobb balfékek lehetnek, ha a kormányváltástól mostanáig eltelt időben arra is képtelenek voltak, hogy megszerezzék azokat az iratokat, melyek fölött immár a saját embereik (vagy ha úgy tetszik: a saját titkosszolgáik) rendelkeznek. És azt a Balsai-eszmefuttatást vajon miként kell értenünk, hogy mivel jelen pillanatban egyetlen olyan konkrét dokumentum sincs a kezükben, ami „fogást jelentene” a volt miniszterelnökön, így a Gyurcsány elleni eljárás lehetőségének a megpendítése „logikai következtetéseken” alapul? Mert ugyan magam – Balsaival ellentétben – nem vagyok jogász,  mindezidáig azt hittem, hogy a nyomozati eljárások megindításához, nem különben a gyanú és a későbbi, esetleges vád megfogalmazásához itthon is tények kellenek (vagy ha úgy jobban tetszik: bizonyítékok) nem pedig ilyen-olyan logikai következtetések. Feltéve természetesen, hogy a „nagy áprilisi fülkeforradalom” nem írta fölül ezeket a régi dolgokat is.