Vonáéknak a MIÉP sorsa jut?

Érdekes, egyben pedig meglepő elemzést tett közzé a Nézőpont Intézet az európai parlamenti és az országgyűlési választások meglepetéscsapatáról, az immár a T. Házban „vitézkedő” Jobbikról, nem kevesebbet állítva, mint hogy az egy hónap múlva sorra kerülő önkormányzati választás nemcsak  Vona Gábor, de az általa vezetett párt számára is döntő fontosságú lehet, hiszen kudarc esetén – amire a közvélemény-kutató cég szerint most igen jó esély mutatkozik – a Jobbik nagyon könnyen a Csurka-féle MIÉP avagy éppen a Magyar Gárda sorsára juthat. És hogy mely tényekre is alapozza a Nézőpont a magát radikálisnak politikai erőként meghatározó szervezet közeljövőbeli lejtmenetét? Nos, egyrészt az országban oly sokáig uralkodó proteszthangulat megszűnésére, másrészt arra a tanácstalanságra, amely a Jobbik eddigi parlamenti szereplését jellemzi, harmadrészt pedig azokra az egyre élesedő konfliktusokra, amelyek a párton belül jelentkeznek, és amelyeket ma már csak mind nagyobb erőfeszítések árán lehet kordában tartani. És noha Vona Gábor – szól az elemzés – folyamatosan kísérletezik az eltűnt egység helyreállításával, szemmel látható, hogy kétségbeesetten és tehetetlenül őrlődik pártja szélsőségesei és mérsékeltjei között, amely „meccs” részint felemésztheti az energiáit, részint meg oda vezethet, hogy a Jobbik nem csupán „a második erő” címet nem lesz képes megszerezni október 3-án, de a nagyvárosok önkormányzataiban még csak „a mérleg nyelve” pozícióba se kerülhet, ami bizonyára komoly csalódást okoz majd házon belül. No, most, hogy mindez így lesz-e vagy sem, az majd kiderül, annyi azonban biztos, hogy a történet számora nem önmagában izgalmas, hanem azzal a véleménnyel együtt, amelyet az egyik hetilapban fejtett ki Pachl Tamás, a Jobbik Komárom-Esztergom megyei szervezetének volt alelnöke, és amely a Nézőpont értékelését érdekes „belső” információkkal egészíti ki. 

Utalhatnék itt – többek között – arra a kijelentésére, miszerint a Jobbik és a Magyar Gárda viszonyában – noha utóbbi szervezet létrehozása „óriási PR-fogás volt” – mostanság már egyértelmű és komoly törés mutatkozik, különösen pedig azokra az állításaira (avagy inkább vádjaira?), amelyek Vona pártelnökkel kapcsolatosak. És itt nem csupán, sőt, nem elsősorban Pachl azon morfondírozásairól van szó, hogy vajon miből is élhet a Hugo Boss-cuccokban járó Vona Gábor, ha jelenleg nincs is kereső foglalkozása (és amely kérdés feszegetéséért – mint hozzátette – az embert általában el szokták küldeni Izraelbe), hanem azokról a megállapításokról, amelyek Vonának a párt környékén lévő egyéb szervezetekhez és a kurucinfóhoz való viszonyát illetik. Pachl szerint ugyanis Vona csak „vetít”, amikor arról szónokol, számára üdítőbb a Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye és a gárda „magyar harcosai” között lenni, mint „a Parlament bűzös levegőjét szívni” (igaz, nem is mondhat mást – így az egykori jobbikos –, elvégre ő és a barátai ezeknek a „csapatoknak” köszönhetően kerültek a T. Házba), amiként a kurucinfóhoz fűződő viszony is gyakorta kényelmetlen, csakhát a pártelnök tudja, hogy a portál zsidózó-cigányozó retorikája nélkül nehéz lenne a tábort egyben tartani. És bár a lemondatott alelnök véleményével szemben lehet azzal érvelni, hogy Pachlból csak és kizárólag a sértettség beszél, jómagam úgy gondolom, az általa elmondottak, illetve a Nézőpont meglátásai nem ütik, hanem – épp ellenkezőleg – erősítik egymást. Az is igaz ugyanakkor, hogy a „papírformát” már többször is felborító Jobbikkal kapcsolatban nehéz bármit is fixre venni, hiszen a párt – mint mondtam –  a legutóbbi két megmérettetésen egyaránt meglepetést okozott. Október 4-én mindenesetre okosabbak leszünk.