Romagyilkosságok és a „tégla”

A vádemelési javaslat ugyanakkor egyértelműen leszögezi, hogy társai közül ő volt az egyedüli, aki nem fogott a kezébe fegyvert, nem ölt embert. Mindazonáltal azt ma már ő és az őt beszervező Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) is elismeri, hogy informátorként alkalmazták leszerelése után is. Katonákról és a DVSC futballszurkolóiról jelentett (egyebek mellett arról, hogy kik vehettek részt közülük a 2006. október 23-i és 2007. március 15-i budapesti tüntetéseken) kapcsolattartó tisztjének, aki őt a tiszalöki gyilkosság (2009. április 22.) után is megkereste – írja a Népszabadság.

A tiszt lakásán került sor a beszélgetésre, amelyről Cs. és a KBH alkalmazottja egyaránt azt vallotta, hogy ott a cigányok elleni gyilkosságok nem kerültek szóba. Ennek viszont ellentmondani látszik, hogy a nyomozati iratok szerint a kapcsolattartó tiszt célzást tett a százmilliós nyomravezetői díjra.

Cs. állítása szerint azért hallgatott ez alkalommal is, mert féltette saját és családtagjai életét, ugyanis a „megfontolt agresszorként” jellemzett, a sorozatgyilkosság fő stratégájának tartott K. Árpád bosszút helyezett kilátásba „árulás” esetére. Cs. István már őrizetbe vétele napján, 2009. augusztus 23-án vallomást tett – miután a katonai titkosszolgálat igazolta, hogy nem titokgazda, titoktartási kötelezettség nem terheli. Azonban a tiszalöki akcióról, a KBH-s kapcsolatáról, valamint arról, hogy ő volt a sofőr a kislétai gyilkosságnál (2009. augusztus 3.) is, csak több mint fél évvel később, 2010 februárjában beszélt az NNI-nek.

Az őt foglalkoztató Katonai Biztonsági Hivatal még ezt követően is bízott abban, hogy korábbi hazugsága Cs. István informátori alkalmazásával kapcsolatban nem lepleződik le. Ebben akarva-akaratlanul az NNI is falazott a KBH-nak, hiszen még a vádemelést bejelentő sajtótájékoztatón is elhallgatták a rendőrök a titkosszolgálati szálat, ezáltal azt is, hogy a kislétai brutális merénylet nagy valószínűséggel megelőzhető lett volna.