Hiába hazudozik egy ország, előbb-utóbb eljön az igazság pillanata

Nem tudom, hogy görögül is létezik-e ehhez hasonló fordulat (az angolok úgy ismerik, hogy a hazugságnak nincs lába), de az elmúlt napok eseményei azt mutatják, a pénzpiacok Görögország esetében nagyon is tudnak erről az összefüggésről. Mint ahogy korábban Magyarország esetében sem volt ez számukra ismeretlen.

Hiába hazudozik ugyanis egy ország rövid távon látszólag sikeresen az államháztartási hiány nagyságáról, előbb-utóbb eljön az igazság pillanata.

Sőt, mintha éppen a piacok működése lenne a bizonyíték ennek az összefüggésnek az érvényesülésére. Hiába hazudozik ugyanis egy ország rövid távon látszólag sikeresen az államháztartási hiány nagyságáról, előbb-utóbb eljön az igazság pillanata. És akkor keményen fizetni kell az államkötvények alaposan megnövekedett hozamfelára formájában. Ha bírja is ezt egy ország, akkor is sokba kerül neki a korábbi adathamisítás. Ha nem, jöhet a Nemzetközi Valutaalap mentőkölcsöne, a hozzá kapcsolódó szigorú feltételekkel. Ha ez sem elég, akkor (és a görögök esetében egyre többen ezt rebesgetik) jöhet az adósság átütemezése, esetleg az euróövezetből való kilépés, a drachma újbóli bevezetése, leértékelése. A megszorítások elleni tiltakozásokat, az ismétlődő sztrájkokat látva könnyen elképzelhető, hogy nem lesz más kiút a görögök számára.

Magyarország ehhez képest még időben kapcsolt. Nálunk szerencsére sikerült véghezvinni azt a fájdalmas, de elkerülhetetlen kiigazítást, amelyet a görög kormánynak még el kell tudnia fogadtatni a lakossággal. Hazánk ma már a külső finanszírozás szempontjából stabil – igaz, ez főleg a valutaalappal kötött megállapodásnak köszönhető.

A görögök esetleges kilépése nem jelentené feltétlenül az eurózóna végét. A túléléshez azonban komoly reformok kellenek. Például a költségvetési politika összehangolása terén. Hogy az esetleges újabb hazugságoknak már egyáltalán ne legyen lábuk.