Hírek

2010.04.06. 05:01

A „hóhér” és a leszbipornós

A Jobbik sikerének egyik titka az a kommunikáció, amelynek lényege, hogy itt van egy „új erő”, amely egy fillért el nem vett a közös kasszából, amely nem korrumpálódott, nem csinált segget a szájából, nem árulta el az elveit és a választóit, és amely nemhogy nem tehet a félresikerült rendszerváltásról, de amely most helyrehozza azt, amit a tehetségtelen, alkalmatlan, hazug és tolvaj politikai elit elrontott. A kérdés, hogy meddig működnek ezek a „hívószavak”.

Stanga István

Bár nyilvánvalóan ezer és egy okkal lehet magyarázni a mindössze hat és fél esztendős pártmúlttal rendelkező Jobbik példátlanul gyors térhódítását, számomra teljesen egyértelműnek tűnik, hogy a Vona Gábor által vezetett szervezet komoly sikerének titka az elmúlt két évtized során besározódott politikai riválisoktól való különbözőség állandó hangsúlyozásában rejlik. És itt nem kizárólag a „húsz évet a húsz évért”-féle fenyegetőzésre gondolok (noha az emberek „vérszomjára” építeni igencsak kifizetődő), mint inkább arra a kommunikációra, amelynek lényege, hogy itt van egy új párt, egy „új erő”, amely egy fillért el nem vett a közös kasszából (hogy nem is volt rá módja, az más kérdés), amely nem korrumpálódott, nem csinált segget a szájából, nem árulta el az elveit és a választóit, és amely nemhogy nem tehet a félresikerült rendszerváltásról, de amely most – egy második, egy „igazi” rendszerváltás révén – helyrehozza mindazt, amit a tehetségtelen, alkalmatlan, hazug és tolvaj politikai elit elrontott. A kérdés már most az,  hogy azok a „hívószavak”, amelyeket a Jobbik eddig olyan eredményesen használt, vajon az elkövetkező időben is működnek-e, hiszen hovatovább  mindegyikről bebizonyosodik, hogy nem több puszta (üres) szólamnál. És most ne foglalkozzunk az „új erő” és a „tiszta párt” jelzős szerkezetekkel (jóllehet megkérdezhetnénk, mitől „új” az az erő, amely politikusai zömét más, „leharcolt” pártokból importálta, és mitől tiszta, ha naponta kerülnek nyilvánosságra ilyen-olyan botrányos históriák), ehelyett koncentráljunk arra az „őszinteségre” és arra az „egyenes beszédre”, amelyekre a magát radikális politikai erőnek minősítő csapat szintén oly büszke, és amelyekre igazán remek példákat láthattunk az elmúlt időszakban.

Vegyük mondjuk Pap Ervin szülész-nőgyógyász esetét... Valószínűleg nem sokan tudják, hogy a keszthelyi kórház főorvosát, a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltjét az abortusz elleni küzdelem hazai élharcosaként ismert  Alfa Szövetség nem is olyan régen egy nyílt levélben arra kérte, „jelentse ki: állampolgári és emberi jogaival élve a jövőben nem kíván se sebészi, sem vegyi eszközökkel művi terhesség-megszakítást végezni”. Ez az óhaj már csak azért sem tűnt túlzásnak, mivel az abortuszról a Jobbik hivatalos álláspontját tükröző kiskátéban – egyebek mellett – az olvasható, hogy a párt szerint „az élet a fogantatás pillanatában kezdődik, ezért az abortusz gyilkosság”. És mit mondott ehhez képest az a Pap Ervin, akit az alfások a kiskáté nyomán „gyilkos”-nak tituláltak? Nos, azt, hogy rossz az analógia, ugyanis ő „nem gyilkos, hanem hóhér”..., amely kijelentésnél cinikusabbat keresve se lehetne találni, jóllehet valóban nem könnyű egy olyan ügyben megszólalnia, amikor ilyen nyilvánvalóan kerül szembe a fennen hirdetett, nagyszerű elv a „csúnya” valósággal. Ennél „könnyedebb” téma a Jobbik által alapított és ahhoz ezer szállal kapcsolódó (Új?) Magyar Gárda egyik oszlopos tagjának, jelesül annak a Müller Nikolettnek a története, akit kis hazánkban a sajtó csak „leszbipornós gárdistalány”-ként emleget, és aki a közreműködésével forgatott mintegy másfél száz „művészfilm” tanulsága szerint nem igazán volt finnyás, amikor a testi szerelem legváltozatosabb formáit kelett bemutatni. És hogy mi minderről a gárda véleménye? Nos, a szervezet az ügyről kiadott közleményében – egyebek mellett – azt írja, „...tudtunk arról, hogy bajtársnőnk pornószínésznőként dolgozott, hiszen  azt a jelentkezéskor önként, fontos tényként közölte. Azt feltétlenül ki kell emelni, hogy eskütétele óta bajtársnőnk az Új Magyar Gárda közösségén belül példás munkát végez, elöljárói mind fizikai erőnlétével, mind az egészségügyi egységben végzett munkájával, mind pedig magatartásával tökéletesen elégedettek (...) Az ügyet a továbbiakban az Új Magyar Gárda belügyeként kezeljük, arról a nyilvánosságnak nyilatkozni nem kívánunk”. Hát, ez aztán frappáns közlemény, mintapéldája az „egyenes beszédnek”. Azt pedig tényleg csak sajnálni lehet, hogy a gárda a jövőben az esetről nem mond semmit, hiszen az emberben megfogalmazódik egy-két kérdés Nikolett kiváló fizikai erőnlétével és az egészségügyi egységben végzett munkájával kapcsolatban (és akkor még semmit se szóltunk a hölgy azon kijelentéséről, miszerint „ma Magyarországon 100 ból 80 nő ebből él”), no de ezekre vélhetően már soha nem kapunk választ. Mint ahogy arra sem,  miért prédikálnak vizet éppen azok, akik nem egyszerűen isszák a bort, hanem vedelik.

P. S.: Időközben Müller Nikolett – vélhetően Vonáék ráhatására – kilépett a gárdából, ami azt bizonyítja, hogy a magyarázhatatlant mégsem sikerült megmagyarázni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!